Rékának ...és érettségizünk...

Alig most voltál óvodás,
és érettségizel már,
s aztán tovább! Nincs állomás,
hisz rád az egyetem vár.

Hogy "ballag már a véndiák",
danoljuk mi régóta,
de nem illik vénülni, lám,
megváltozik a nóta.

Mert "nyárba tart szép májusunk..."
csendül bennünk az ének,
s mig valamitől búcsúzunk,
köszöntjük ami éled...

Az iskola, hol tanultunk
már három nemzedéknyin
- nagyapád, nénéd, jó anyád
s nővéred - szép játékszín,

melyben dráma s komédia
váltotta kulisszáit...
S fellép öcséd is maholnap -
a sor öröknek látszik.

Mert egy végtelen láncolat
kap el... vagy mi alkotjuk,
míg várt s váratlan csodáit
a sajátunkká oldjuk.

Most a tiéd, mint miénk volt
a szálló pillanatkép:
örülj neki, és könnyezd meg...
- (érette mit nem adnék!!)

De helyettem s helyettünk is..
Nem! - velünk együtt éld át,
mert benned mind jelen vagyunk,
s köz-múltunk köz-jövőt ád...

Most megfeszül a láncolat
- jelenné tolult áram -
s ünnepeljük veled magunk
tegnapok holnapjában...

Segesvár, 1992. június 12.

Zákeus

Kicsi ember Zákeus,
nemcsak termetére.
ahogy nőtt a vagyona,
csökkent embersége.

De, hogy Jézus arra járt,
felmászott egy fára,
hogy láthassa, aki még
jót hozhat számára.

S a Mester szólt: -szállj alá,
nálad vacsorázom -
látni akartál engem,
én meg lelked látom.

Jóvátette vétkeit
végre valahára:
lelke magasabbra ért
s áldás szállt a házra.

Mindennapi életünk
alacsony szintjéről
emelkedjünk, lássuk meg,
ki lelkével mér föl.

Aki velünk jót akar,
észrevesz, a Mester
hozzánk száll és boldog lesz,
akit ő keres fel.
- 1992.június 2. -