Úgy érzem, hogy életünk egy hasonló magaslatára érkeztünk, ahonnan visszanézve hálásan látjuk a földrajzi neveket, amelyek életutak: Friedrichshafen és Osijek, ezek Kölnbe vezetnek. Következik Porz. Egy élet elindul: Thomas 1970-ben október 27-én. Aztán Saarluis, iskola, Saarbrücken, egyetem s … mondjam-e ki? Jéna. Mert azt egyszer is elég kimondani s megélni.
Segesvár, Déva, Kolozsvár, Medgyes és Segesvár ismét:1975. szeptember 22-én megindul itt is egy élet. Aztán Medgyes, iskola, Kolozsvár, egyetem, Berlin, Weimar, és hát Jéna és… egyetemi könyvtár. S olyan ez mintha könyvben lenne megírva …
De az élet nemcsak földrajz, hanem történelem is. S ezekhez a pontokhoz kapcsolódik nemzedékek megjelenése, áldozatok vállalása… Előjönnek a nemzedékek Európa legzavarosabb évtizedeiből, amikor a puszta élet veszélye mellett szívek egymásra találása, gyermekek születése, áldozatvállalás, a nevelés örömei, a nehézségek vállalása… El lehet-e mondani, mit jelentett az az idő, amíg eljutottak idáig., a csúcsra gyermekeink?
És nézték, és meglátták egymást, ahogy azt Heine kifejezi:
Csak állnak mozdulatlan
a csillagok ott fenn
sok ezredéve, s nézik
egymást szerelmesen.
Beszélgetnek oly nyelven,
Mely oly gazdag és szép,
de hol van az a nyelvész,
ki bírná értelmét?
Ám én jól megtanultam,
s el nem felejthetem,
hisz nyelvtanul szolgál hozzá,
ha nézem kedvesem.
És ebből következett ezen a hágón a frígykötéshez való érkezés.
Bevezetésnek ennyi elég, s most rátérek a tárgyra: elsősorban igazságot szolgáltatok a nyelvészeknek, és folyamodok a fizikushoz s a matematikushoz, mert azok a csillagok nem állnak mozdulatlanul, hanem a maguk világűri útját járják. Abban a világban, amely Kant elragadtatásában így hangzik: „Két dolog van, amelyet látva és meggondolva, nem tudok betelni: fölöttem a csillagos ég és bennem az erkölcsi törvény”. Milyen nagyszerű összefoglalása ez a mindenség törvényszerűségének, mely fent és lent, mindenütt összhangban tartja a világot.! Mert ahogy az égitesteket a mindenség törvénye irányítja a végtelenben, úgy itt a Földön is az embert a mindenség lelke vezérli családban, társadalmi közösségben .
De az élethez kell a hangulat, a kedv, a lelkesedés, hogy ne legyen egyhangú, gépies , hanem lendületes, kedves, jóízű minden helyzetben.
Erre veszem a Bibliából a kánai mennyegző példázatát. Mennyegző volt Kánában , és meghívták Jézust is. Miután elfogyott a bor, Jézus a vizet borrá változtatta, és ez jobb ízű lett mint az előző ital volt. A víz alapeleme a földgolyónak, és épp úgy testünknek. De csak akkor van igazi hatása, ha a hit és a szeretet hozzátársul , és kedvet, hangulatot, a tiszta élet mámorát nyújtja nekünk.
Meghívtuk Jézust , íme , erre a mennyegzőre is, de ott kell lennie állandóan abban az igyekezetetekben, hogy szövetséget kössetek.
Egybeeseik ez a frígykötés István király napjával, aki kereszténységre térítette népét, amikor a kereszténység által hívta meg jézust arra a frígykötésre, amit népe leendő hazája földjével kötött. Elfogyott a kalandozások bora, de a mindennapi élet munkássága és a haza felvirágzása igazi mámorát adta a leegyszerűsödött, de az életútját felfelé irányította de a haza művelése egyszerűbb de nagyszerűbb mámorral járt . Meghívta Jézust, aki más minőséget adott a kötelességteljesítésnek. Így nyugodtabb, hangulatosabb, mert a jól végzett munka adja meg igazi ízét, mámorát az életnek. (Kell a mosoly…)
S ebbe érkeztünk s ebben folytatjuk életünket, ez szabja meg a célt, az utat, a módot, ahogyan a mindennapi gondolkozás, akár a tudományos, el a filozófuséhoz minden időleges disszonanciák ellenére újra meg újra egyenesbe jön a szférák zenéje s a Föld balladája. Ennek vagytok elhívatottjai, résztvevői millió meg millió embertársunk lelkiismeretvezette mindennapi életében. Mert minden időknek megvolt a maga jellegzetes megtorpanása és továbblépte. Így szorongatja minden fejlettsége ellenére az exisztenciát, a létet , a mi világunkat az aggodalom, a gyarlóság, a magányosság, az elszigetelődés, az önazonosság tudatának hiánya – ahogy az exisztencializmus kifejezi . De ugyanakkor mindenütt ott van a vágyakozás a szabadságra, az önazonosság megélésére és az elidegenedett emberiségnek a vágya, hogy önmagával és Istennel megbékéljen. Erre vagyunk hívatva, s ti különösen most, amikor életetek második, érett szakaszába indultok, egymás mellett, egymást erősítve, megsokszorozva a szeretetet, a bátorságot, az áldozatkészséget s a boldog munkásságba való kiteljesedést. Mert a házasságban nemhogy elvesztenénk egyéniségünket, hanem állandóan fejlesztve élünk egymás mellett, ahogy az egyes egy másik egyessel a 11-et teszi ki, tehát tízzel emeli meg értéketeket. Mert az egyes, ha szorozza vagy osztja magát, mindig csak egy marad, s ha pusztán összeadja magát, legfennebb kettő lesz csupán. Ez a célja és beteljesedése a ti házaséleteteknek. Ez az első pontja mondanivalómnak.
A második abból adódik, hogy miért vagyunk itt.
Érdekesen esett ez a mi ünnepünk egybe a kereszténység terjedésének egy fontos állomásával, ami nemcsak minket magyarokat érint. István király napja volt a tegnap. 1005 évvel ezelőtt tért népével a kereszténységre. S mert mennyegzőn vagyunk, fogadjátok el tőlem az Évangélium tudósításához való hasonlítását a mi helyzetünknek.
A kánai mennyegző (szerintünk inkább legendája, de) nagyszerű példázata szerint Jézus a lakodalmi ital elfogytával a vizet borrá változtatja. Mit mond ez számunkra? István király német élettársával, Gizellával meghívta Jézust arra a frígyre, amit népe országának földjével kötött. Míg más népek mintájára a további kalandozásokkal a magyarság is eltűnt volna a történelem színpadáról, Jézus tanaival, példájával, hatásával, életfelfogásával, világnézetével, vallásával megízesítette a békés fejlődésre alkalmas ország népét, hogy emelkedett lelkülettel Isten országát éljük. Ezt jelenti a mi mindennapi életünkben a kereszténység. Istenről különböző hitnézeteink lehetnek, mert meghaladja emberi képességünket, de Jézus jelenléte ezen az esküvőn és életünkben a mindennapi, az esztendők és évtizedek egyszerű, de lelkesebb , szeretetteljes szolgálatunkat megízesíti bárhol élünk is a Földön. Ezt a meghívását Jézusnak ezért kell mindennapivá tegyük, mert így köt frígyet a mi halandó életünk az örökkévalósággal, ha felemelkedünk a felismert és felkínált emberi szerepünkre ebben a világban, mely Isten országa. És sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Így teljesedhetik be a ti életetek is együtt a miénkkel , és akkor nem hiába jutottunk el a mi REST AND BE THANKFUL hegyünkre. Mert befejezésül az következik, ami befejezhetetlen, hisz azért küzdöttünk meg a hágó kapaszkodóival, hogy megérett életünket, sorsunkat tovább folytassuk. Várnak ránk a holnapok útai, s ha hálásak tudtunk lenni a múltért, akkor abból az érzésből a reménység biztonságérzete támad. S itt a fontos az, hogy a magasság, a fennköltség érzetével járjuk alázatosan is az eljövendő utunkat , s gondoljunk mindig a költővel arra, hogy:
Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullana ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.
Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
egy ütemben.
Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak lennénk egyedül,
szárnyak vagyunk egymással.
(Váci Mihály)
Erre mondjátok el az örökhűségi fogadalmat!
