Mit hozzon az angyal?

A lelkész:
Karácsony éje ím leszállt
legendás áhítattal,
lássuk most, jó testvéreim,
mit is hozott az angyal?

Gyerekek (minden versszakot más-más gyerek):
Ne hozzon kardot, trombitát,
a háború rossz játék,
a békesség volna most már
az igazi ajándék.

Igen! De van még valami,
jó angyal, ne feledd el,
a lelki nyugalom után
vágyik ma minden ember.

Hozz valami megnyugtatót
az élet-küzdelembe,
valamit, ami rávehet
jóságos türelemre.

Aminek érintésére
a lélek megenyhüljön,
s a túlfeszített idegszál
hárfává szelídüljön,

s zenélje el jobbik valónk
eszményét, igaz álmát,
s vetítse fakó egünkre
új kezdet szivárványát…

Jó angyal, minden angyalok,
ó, ha segíthetnétek
valamivel feloldani
a közönyt, hidegséget.

Az élet sok mindennel jár,
s tudva-tudatlan vétünk –
tiszta, ártatlan szíveink
mi adja vissza nékünk?

Be szép lehetne életünk,
mégis zavar a kétség –
egy csoda-lámpás kellene,
örök-égő reménység.

Hit és bizalom kellene,
ó, ebben nagy hiány van…
Ha bíznánk rendületlenül
Istenben s a világban.

Ó angyal, taníts meg minket
buzgóbban imádkozni,
hogy láthassuk az életet
jóságban virágozni.

Jó angyal, mondanom se kell,
hisz bajainkat látod.
Hozz megértést, szeretetet,
hogy megváltsd a világot …

Hozz jóságot, kedvet, derűt,
s enyhítő meleg könnyet,
és ihletést, mellyel mutass
a földi jónál fönnebb.

Hozz gyógyulást, vigasztalást
betegnek, gyászolónak,
s ha van, kinek sötét a ma.
ragyogjon föl a holnap.

Ragyogjon föl a biztatás
a halál küszöbén is –
s dalold el altató-dalul,
hogy van mennyország mégis...

Hozz valamit, jó angyalunk,
mi örök s végtelen,
mitől mind-mind jobbak leszünk
e boldog éjjelen.

Mert kell a hit, a szeretet,
a reménység, a béke…
-Angyali csengő muzsika,
ó, szólalj meg hát végre!

Mind:

Mert kell a hit, a szeretet,
a reménység, a béke –
- Angyali csengő muzsika,
ó, szólalj meg hát végre!!

1940. június 30.

Báró Piroska és Nagy Ferenc házasságot köt Városfalván.
Koszorúslányok Tirnován Emília (később művésznevén Tarnói Emília) , Gergely Jutka és a vőfély Tirnován Ari-Vid.

Esküvő előtt

Búcsú Recsenyédtől

Isten veled, Recsenyéd,
Paplak, templom, patak, rét,
Játszadozó gyermekek,
Asszonyok és emberek,
Mind-mind isten veletek!

Ti boldognak láttatok,
jó volt itten nálatok.
Vigyen sorsunk bárhova,
Nem feledünk el soha,
nem feledünk el soha!

(A kibúcsuzón, 1953-ban, az öt éves Vera mondta el a recsenyédi templomban)

Dombon van a templomunk

Dombon van a templomunk,
de magas a tornya!
Körülötte szép falunk,
a jó Isten óvja!

Hogyha szól a kis harang,
elindulunk rája.
Ahány ima, mind galamb,
s mintha a magasba szállna.

(Dallama: Toborzó az Erkel Ferenc: Hunyadi László című operából)

Báró család

Báró József unitárius lelkész és Tamás Piroska:
Két lányukkal: Báró Piroska és Báró Hajnal, kisöccsük nélkül még.