Bérci szél meséje

Hol a Maros békén folydogál,
régi várnak omladéka áll,
s mesél-mesél a bérci szél:
- Járt e helyen sok jeles vitéz,
ha szólt a kürt, ki kard a kézben
bátor tettre kész …
Ámde volt egy megtört testű rab,
fehér … öreg, ki vért nem ontott,
mégis o volt legvitézebb …
- Ő a hitnek szelíd bajnoka,
elfeledni nem lehet soha …
mesél-mesél a bérci szél …

Utód, ki jársz a századok porán,
míg szíved vele fennen száll :
ragyogd fényét a tiszta hitnek,
hol az élted békén folydogál …

1979. augusztus 13., Déva vára

Balról jobbra: Bertalan Béla, ifj. Nagy Ferenc, Báró József, Báró Józsefné Derzsi Gabriella, Nagy Ferencné Báró Piroska, Nagy Ferenc, Báró Hajnalka, id. Báró József, Szabó Árpád

Négyszáz év zsoltára

(Tirnován Ari-Vid szobra a segesvári templom bejáratánál,
mögötte tartottuk a templomkulcsot)

Négyszáz év zsoltára
mintha együtt zengne -
imádságos hála
fogjon minket egybe.
Ragyogjon meg bennünk
minden, mit a Múlt ad,
hogy magunkra leljünk
fényénél a Múltnak...

Négyszáz évünk mélyén
hitszabadság lángol,
tisztult, józan élmény,
hősi tettre bátor...
Onnan indult messze,
mindig újrahajtva
az a gazdag eszme,
mely az Egyet vallja,
az Egységet vallja.

Ránk dobott kövekből
mennyi tornyot raktunk...
Az egy kenyerünkből
mindenkinek adtunk...
S kit táplál szent éhség,
igazságra ajzó:
áldott békességét
zengi száz harangszó...

Fényénél a Múltnak,
hogy magunkra leljünk:
minden, mit a múlt ad
ragyogjon meg bennünk.
Fogjon minket egybe
imádságos hála,
mintha együtt zengne
négyszáz év zsoltára...
Négyszáz év zsoltára...

(Ezt a tordai zsinat vallásszabadság-képét
vallásórákon hosszasan nézik a gyerekek)