Fájlalja a hűség

Fájlalja a hűség a szűk börtön-cellát
s árvuló magasból közel s messze ellát:
a Rab szabadsága nemcsak változatlan
helytálló Sionban, de él nem egy fénylő új isteni lakban.

Mondják: helyén egykor roppant mélyű kút volt,
s Dávid Ferenc kútja hoz mélyebbről új kort:
lelkek szomjúságát Isten országának –
- s Déván is hívei templomába járnak …

Szeretettel gondol erre – mint sokan mások sok felőlről - Nagy Ferenc lelkész is Segesvárról 2008. november 7-én

Nagy Kórodi Enikő olvasta fel a dévai várban.

Bérci szél meséje

Hol a Maros békén folydogál,
régi várnak omladéka áll,
s mesél-mesél a bérci szél:
- Járt e helyen sok jeles vitéz,
ha szólt a kürt, ki kard a kézben
bátor tettre kész …
Ámde volt egy megtört testű rab,
fehér … öreg, ki vért nem ontott,
mégis o volt legvitézebb …
- Ő a hitnek szelíd bajnoka,
elfeledni nem lehet soha …
mesél-mesél a bérci szél …

Utód, ki jársz a századok porán,
míg szíved vele fennen száll :
ragyogd fényét a tiszta hitnek,
hol az élted békén folydogál …

1979. augusztus 13., Déva vára

Balról jobbra: Bertalan Béla, ifj. Nagy Ferenc, Báró József, Báró Józsefné Derzsi Gabriella, Nagy Ferencné Báró Piroska, Nagy Ferenc, Báró Hajnalka, id. Báró József, Szabó Árpád

Fény

Dávid Ferenc négyszáz éve
élt és halt a tisztább hitért,
Déva várába zárt fénye
nem lobbant el, idáig ért.

Idáig hozzánk, hogy hívjon
keresni az igazságot,
hogy az ember csak azt higgye,
amit józan ésszel látott.

Hív, hogy megtaláljuk helyünk
ebben a csodás világban,
s a ránk eső részt vállaljuk
a tennivalókból bátran.

Hogy megérdemeljük mindig
küzdő elődeink fényét,
s egyre többen örvendezzünk,
hogy eloszlik a sötétség.

Csak jobbult életedben

Mély novemberi estben
Déva váránál jártam,
a régi hőst kerestem,
de sehol sem találtam.

s hogy visszatértem onnan,
hallom a harangszóban:
nem találhatsz meg engem,
csak jobbult életedben.

Üzenet

Ne ott keressetek engem,
hol enyészet s rom borong,
de ott, hol szent küzdelemben
új, dús lombot hajt a csonk.

Az életfa korhadt ágát
önnön súlya töri le,
míg mások a vihart állják
nőve épnek fölibe.

Ahol ősi gyökér táplál
s egészséges törzs lövell
a magasba, égbe már-már
s mégis hozzátok közel:

Ott, ott keressetek engem,
s magatokban is a fényt,
hol munkáltok békés rendben
Isten munkatársaként.

Te is életedben keresd
őt, kit sírhely nem jelöl –
Dávid Ferenc üzeni ezt
Déváról s Szejke felől.

Novemberi Szivárvány

Hol Déva vára fenn, zordan áll,
dalt vivő lelkünk most arra száll,
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván : szivárvány az emlékezet.

Por lett a zsarnok, por a bilincs,
s kit sírba küldtek, sírhelye sincs …
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván: szivárvány az emlékezet.

Hírt mondunk róla, meghalt a rab,
de szíve bennünk él és szabad!
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván : szivárvány az emlékezet.

Erdélyi Golgota

Erdélyi Golgota:
zordon Déva vára,
hősi kornak árva,
égbe nőtt nyoma.
Messze vagy és mégis oly közel,
míg a néped némán átölel.
Erdélyi Golgota,
árva Golgota.

Isten, ki őrködöl
fénylő végtelenben,
szólj velünk e percben,
szólj sorsunk felől.
Hősi kornak égbenyúlt nyomán
gyúljon fény az árva Golgotán!
Erdélyi Golgota,
fénylő Golgota...

Megtanít egy rab

Déva vára várva vár, hogy megállj egy cellánál,
s hogy tudd magad szabadnak: megtanít egy rab.

Dávid Ferenc fogsága: szabadsága próbája,
Mert ki lelket fel nem ad: rabként is szabad.

A magasból tekints szét, s lásd, az élet azért szép,
hogy lehessél boldogabb: lélekben szabad.

Kell a lelki békesség, s nyugodtabb a Föld s az ég,
és ki jót vet, jót arat, s biztosan halad.

Déva vára várva vár, hogy megállj egy cellánál,
S folytasd rabja életét – az élő regét.

Dévavári zarándoklás

Megyünk a dévai várhoz!
Testvér, jöjj te is velünk!
Tanulj és tettben imádkozz –
Ez pajzsunk és fegyverünk,
s ez harcunk, s így győzhetünk.

Megyünk a dévai várhoz –
hősünkre emlékezünk...
Tanulj és tettben imádkozz,
hogy tőle példát vegyünk,
hogy hozzá méltók legyünk.

Négyszáz év zsoltára

(Tirnován Ari-Vid szobra a segesvári templom bejáratánál,
mögötte tartottuk a templomkulcsot)

Négyszáz év zsoltára
mintha együtt zengne -
imádságos hála
fogjon minket egybe.
Ragyogjon meg bennünk
minden, mit a Múlt ad,
hogy magunkra leljünk
fényénél a Múltnak...

Négyszáz évünk mélyén
hitszabadság lángol,
tisztult, józan élmény,
hősi tettre bátor...
Onnan indult messze,
mindig újrahajtva
az a gazdag eszme,
mely az Egyet vallja,
az Egységet vallja.

Ránk dobott kövekből
mennyi tornyot raktunk...
Az egy kenyerünkből
mindenkinek adtunk...
S kit táplál szent éhség,
igazságra ajzó:
áldott békességét
zengi száz harangszó...

Fényénél a Múltnak,
hogy magunkra leljünk:
minden, mit a múlt ad
ragyogjon meg bennünk.
Fogjon minket egybe
imádságos hála,
mintha együtt zengne
négyszáz év zsoltára...
Négyszáz év zsoltára...

(Ezt a tordai zsinat vallásszabadság-képét
vallásórákon hosszasan nézik a gyerekek)

Dévavári utazás

Jel 2,10

Tanú ez a cella:
"Légy hű mindhalálig",
s az élet koronája
hű népével e vár itt.

Múltba-utazáshoz
a jegy menettérti,
s jó, ha kit a ma vár,
magára is érti.

Hazatérés

Omló Déva vára,
hitünk Golgotája –
lelkünk most arra jár,
hol élet és halál
béklyóit lerázza.

Omló Déva vára,
elvész a homályba,
ám, ki ott szenvedett,
őrzi a szeretet
s hű szívünkbe zárja.