95 éves születésnap

Meglepetés: jönnek az unokák, dédunokák.
Még most is a legszebb ajándék a könyv és a személyre szóló fényképalbum (Ferkó régi fotókat rendezett füzetbe Tátesz gyerek- és ifjúkoráról, az ősökről).
Ajándékok:
Dedikált könyvek a szerzőktől: Nagy Feri bácsinak...
Tátesz több Áprily verset mond, ez az ő ajándéka a családnak.
Dédunokák:

Dédnagyapához

Aba a fényképezőgép mögül üdvözli Táteszt.

3 dédunokával

Angyalének

Dallama: "A virágárus lány" című filmből a vak lány éneke

Angyalének, száll az éjnek
gyermekévek szárnyain.
Téli tájon gyönge lábnyom,
újra járom álmaim.

Téli tájon gyönge lábnyom,
újra járom álmaim.
Angyalének, száll az éjnek
gyermekévek szárnyain.

Juhász Ákos dédunoka
(a háttérben Juhász Aba dédunoka)

Aba születésnapjára

Hál'Istennek együtt vagyunk, Aba már egy éves.
S láthatjuk, hogy bizony méltó a jó hírnevéhez.
Bárha kicsi, vele mégis nagyobb lett családunk,
S be jó, hogy itt szeretetben mindet viszontlátunk.

S az is itt van, kit semmi baj soh' nem tarthat távol,
S e pár sorban áldást mondhat szíve szótárából.
Legyen hát, hogy nagyra nőjjön Aba és Családja,
Hogy mindig úgy, ahogy most is, a jó Isten áldja.
2008. szeptember 7-ére Segesvári Dédnagyapa

Orsi

Ákos és Aba a tenger felett

Két vers Félix-Hunornak keresztelőjére

Berger Félix Hunor dédunokája édesanyjával, Nagy Zsuzsannával.
Unokája, Jakabházi Béla Botond keresztelte Félix Hunort a segesvári unitárius templomban. Az áldás után felolvasta az erre az alkalomra íródott versikét:

Kikhez mindig közel vagyok,
Most is el nem maradhatok,
Veletek hű áldást kérve
Hunor-Félix életére.

Hunor – jössz az ős mondából,
Félix – Róma világából.
Boldog vadász, sose feledd:
Kitartásod célra vezet.

Az oly sokat mesélni tudó lépcsőkön a család:
A keresztelői ebéd a Villa Frankán volt.
Villa Franka – béke hegye,
nagy örömök tetőzete:
lakodalom, keresztelő,
múlt és jövő kedvét lelő.

Jöhet még ezután bármi,
innen lehet messze látni.
S mihez csak meleg szív ér el,
csak nő az emlékezéssel.

Mind’ben lelhetsz hívó többre,
csodaszarvasod ne lődd le!
De kövessed árkon-bokron,
hogy mindenhol lehess otthon!

Nézzünk le most Segesvárra,
családunk fővárosára!
Egybefog időt és tájat,
mint pásztor széledő nyájat.

S örvendj vénnek s báránykának.
Boldogok, kik messze látnak.

Juhász Aba dédunoka születésére

Sárd fölött van Aba vára,
Nem akadtunk gazdájára,
De hogy nekünk megszületett,
Nem töprengünk rejtély felett.
Ő családunk legnagyobbja,
S ezt nemcsak a legenda mondja,
Az ő nagyobb testvérkéjén,
Édesanyja s apja révén,
És mindnyájunk szeretetén
Uralkodóvá kiáltjuk
S érte a jó Istent áldjuk
Aba várán s Kolozsváron
S minden le s felfutó ágon
Családfánk közboldogsága.

Juhász Ákosnak keresztelőre

Prológus

Adventi áhítat a Pata utcában,
angyalt nem vártak még ilyen nekiszántan.
Átrendezett lakás. A nagyszoba jobb lesz,
találjon itt minden méltó Őkelméhez.
Ágyacska, asztalka…fényben úszik minden…
Ez ama Mennyország, de nyolcadik szinten.
Emberteremtésnek a hatodik napja
Istenországának biztosabb alapja.

A gondos kismama tevékenyen várja,
még sose vigyázott ennyire magára…
Tudomány, gyakorlat, testi-lelki képzés
kiszámított mindent: evés, alvás, légzés…
Nincs az a szülészet, hol utánajárnak
egy ilyen aranyos és jó kisbabának…
Csupa figyelem és éberen is álom,
s álomban éberség… S az Apuka, látom,
a ház uraként is oly kész, hogy szolgáljon.
Mert a kicsi székely érkezik maholnap,
együtt tesznek-vesznek, figyelnek, hódolnak…

Így telnek a napok…az ősz télbe fordul,
S meghozza a tavasz. S mi kell még a jón túl?!
Minden úgy megy végbe, amint volt tervezve,
s közelt –távolt betölt Istenünk jókedve.
Hogy is írhatnám le a leírhatatlant?
Inkábbad most átugrom, s velem együtt a lant.


Első szín: FARKAS UTCAI TEMPLOM, 1998. December 29.
Második szín: KERESZTELŐ – szépprózában a Nagyapa

Fény-váltó Karácsony menyegzőre hívott öt és fél év előtt,
s most az érlelő nyár hozott keresztelőt.
Mert, mire vágyódtunk, oly szépen teljesült,
s kicsi JUHÁSZ ÁKOS ismét egybegyűjt.
Juhász s Jakabházi nem külön két család,
együtt magáénak vall most egy unokát.
vagyis egy unoka magáénak vall
Két eggyé forrt szülőt családjaikkal.
Nem foszlik el kincse Kolozsvárunknak,
mert ily drága kinccsel múltat mának ad,
és jövőt a mának. Ősök ezere jön e kis legénnyel,
s jobb valónk vele.
Ó, te kicsi székely,
te kicsi magyar,
kincs a vér szívedben
s ajkadon a szó s dal.
Kincs álmodott lépted Erdély tájain,
honnan élted indul ősök szálain.
Most, mint dédnagyapa, idézem egy versem,
s vele hatvanhat év szolgálatát zengem.
Hogy a keresztelő élt életté váljon,
szertevitte sok-sok gyermektanítványom.

Keresztelő János a Jordán vizében
keresztelt, hogy erőt vegyen bűnön-vétken.
De jelképes tette mellett elmondotta:
tűzzel keresztelni a megváltás dolga.
S aki utána jött: tűzzel és lélekkel
keresztelt, s példája megáld szebb élettel.
Ezért a víz mellett legyen ott a lélek,
s neveljen mindenkit Isten gyermekének…

Mit érthetne, s érez ebből kicsi ÁKOS?
Csak azt, hogy körötte fehér galamb szálldos,
s égi Atyánk halljuk át az aranyködön:
Ez szerelmes fiam, kiben gyönyörködöm…