Nagy Ferenc fesménykiállítása

Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknál - szeptember 18., délután 5 óra.

 

Gyermekként festő szeretett volna lenni. Édesapja lelkész, nagyapja lelkész. Természetszerűen ő is az lett: unitárius lelkész. A festészet megmaradt, csak neki. Ma mások számára is láthatóvá vált ez a világ.
Festményein a segesvári vár, Segesvár ódon házai, utcái, a Villa Franka fái, a Küküllő, a Fekete tenger sziklás partszakaszai elevenednek meg. Legtöbb festményéhez verset is mellékelt, mert amikor az életteret jelentő természetet, a várost, a tengerpartot, az erdőt ábrázolják, mélyebb gondolatot is közvetítenek.
Március óta készül a rámázás, 40 festmény került kiállításra.  

 

 

 

Megnyitó beszédet mond Rácz Norbert unitárius lelkész.

 

 

 

 

 Orsi dédunoka énekli a Búcsú-t:

Péterffy Enikő tanárnő elmondja a C-moll dúrral vegyesen verset.

Eshet az eső, hullhat a hó!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Feri bácsinak:

 

 

Kár, hogy ő maga nem volt jelen, de az eseményről készült filmet megnézte és az újan rámázott festményeit otthon - ezúttal gondozott formában - megszokott helyükön láthatja.

3 dédunokával

Sárdon is ünnep van

A sárdi kis fehér templom:

"Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének..."
Erdély legidősebb aktív lelkésze 93 évesen minden vasárnap elmegy Sárdra istentiszteletet tartani.
A maroknyi gyülekezet az imateremben találkozik.
Négy generáció:

Megjött az Angyal!

Mint minden évben, gyülekezik a család - Annamariék és Zsuzsiék az idén nem lehettek itt. A gyertyák fényénél felcsendültek a jól ismert, kedves karácsonyi dalok.

Ragyogj, ragyogj, sok gyertyaláng,
Ragyogj az éjen át!
Ragyogd felénk, sugározd ránk
A bölcsek csillagát!
Ó, Betlehemnek szép csillaga,
úgy vár az éj, gyúlj ki már!
Három király most is keres,
három hazátlan király.

Ó, mert hazátlan, három király:
a hit, remény, szeretet.
Gyúlj ki, szívünk, árva mező,
nyújts nekik Betlehemet!
Tátesz dédunokájával, Orsival:
Bélu fényképez, ezért nincs a képen:

Orsi

Tündérmesék - Orsinak

Tündérmesét képpel, rajzzal
hozott nekem a jó angyal...
S ami csak rajz, kifestem én,
hogy igazán legyen enyém.

A hét éves Orsinak

Nem is tudom, mivel kezdjem
szülinapi versem:
mert ami jön, túlmutat
az ünnepi percen.

Jó volt óvodába járni,
de most vár az iskola:
a nagy-nagy Kollégium
kis hétéves Orsira.

Jó, hogy Boróka és Ágo
velem lép be kapuján,
s hogy tanítónénink Réka
éppen mint Édesanyám.

S jó lesz Ákosnak s Magornak,
mikor odaérnek majd,
s mi úgy fogadhatjuk őket,
mint mosoly a víg kacajt.

Társam új iskolatáskám,
fénylik rajta macskaszem,
s mi benne lesz - könyv és irka,
elbírja hátam s fejem.

Mert ha mind elbírom,
ami bennük egyre gyűl:
betű, szám - meg is tanulom
legboldogabb gyermekül.

S haza jönni milyen jó -
Rékák gondja szép kegy...
de mint Édesanyám,
nincs oly Réka még egy!

Ő hozott a világra
s Édesapámmal tett,
hogy jó Rékák s mindenek
Embert nevelhetnek.

S kik most idegyűltetek
hét évnek örülni:
tudjuk egymás éveit
így mind körülülni!

Hálálkodni Istennek
magunkért s egymásért,
s hogy mint most, ki soron van
boldog állomást ért...

S állomásokból tovább
kísérjük egymást el
- közelből s távolból is
örök szeretettel...

Segesvárról - Kolozsvárra 2006. augusztus 27-re szeretettel Dédtatától

Orsi verse

Négy éves vagyok.
S annyit mondhatok:
Érzem: szeretnek
kiket szeretek.

Csak szeressetek,
így növögetek,
ha itthon és óvodában
öröm s boldogság van.

Köszönöm a köszöntőket,
Vissza is fordítom őket:
Isten éltessen hát együtt,
hogy egymást mindig szeressük.

Íródott: a Főtanács zavart dolgai közt 2003. augusztusában