Nagy Ferenc fesménykiállítása

Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknál - szeptember 18., délután 5 óra.

 

Gyermekként festő szeretett volna lenni. Édesapja lelkész, nagyapja lelkész. Természetszerűen ő is az lett: unitárius lelkész. A festészet megmaradt, csak neki. Ma mások számára is láthatóvá vált ez a világ.
Festményein a segesvári vár, Segesvár ódon házai, utcái, a Villa Franka fái, a Küküllő, a Fekete tenger sziklás partszakaszai elevenednek meg. Legtöbb festményéhez verset is mellékelt, mert amikor az életteret jelentő természetet, a várost, a tengerpartot, az erdőt ábrázolják, mélyebb gondolatot is közvetítenek.
Március óta készül a rámázás, 40 festmény került kiállításra.  

 

 

 

Megnyitó beszédet mond Rácz Norbert unitárius lelkész.

 

 

 

 

 Orsi dédunoka énekli a Búcsú-t:

Péterffy Enikő tanárnő elmondja a C-moll dúrral vegyesen verset.

Eshet az eső, hullhat a hó!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Feri bácsinak:

 

 

Kár, hogy ő maga nem volt jelen, de az eseményről készült filmet megnézte és az újan rámázott festményeit otthon - ezúttal gondozott formában - megszokott helyükön láthatja.

Sárdon is ünnep van

A sárdi kis fehér templom:

"Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének..."
Erdély legidősebb aktív lelkésze 93 évesen minden vasárnap elmegy Sárdra istentiszteletet tartani.
A maroknyi gyülekezet az imateremben találkozik.
Négy generáció:

Húsvét

A segesvári templomban az úrvacsorát a három éve elhunyt Nagy Ferencné Báró Piroska emlékére adományozták gyermekei. Innen indulás Sárdra prédikálni. (A fényképeken két lányával és két lányukájával.)
Nagy Ferenc, Jakabházi Vera, Sánta Jakabházi Réka, László Anikó.
Nagy Ferenc, Jakabházi Vera, Juhász Jakabházi Annamária, László Anikó.

A mi Jákob-létránk

V.ö. 1 Móz 28, 10-18 és Lk 2,14

Íme a mi Jákob-létránk –
mind a hét unoka rajta.
Hét unoka – egész hangsor
a földtől az égnek ajzva.

… Nem álom ez! Áldott való,
s be jó nem pusztában zengnem,
de a gyermekség dús táján,
hogy az Úr lakik e helyen.

S vajon mi lesz a létrával?
Hova terjed vége-hossza?
– Csak reméljük, hogy a hangsor
szimfóniáit meghozza.

S közel a messzi változatok
hullámozzák mélyen s fennen
– mint angyali himnusz-foszlányt –,
hogy az Úr lakott e helyen.

És az Úr, ki hajlékunk volt
Hóreb s Golgoták előtte,
a termőre fogott Bolygón
velünk marad mindörökre.

Felújul az angyal-himnusz
Betlehemek hívó fényén,
s múlton-jövőn – kötőjelként –
a menny-kapu ível békén. (1984.)

A hét unoka (jobbról balra): László Dániel (1967), Jakabházi Annamária (1971), László István-Lehel (1971), Jakabházi Réka (1973), Nagy Zsuzsánna (1975), Nagy István-Lehel (1976) és Jakabházi Béla-Botond (1979).

A huszonhét éves Rékának

2007. szeptember 27:

Napban, évben huszonhét -
s megállapíthatod:
éveid utolérték
a születésnapod.

S ahány nap még elférhet
e milléniumban:
annyi esztendőt érj meg
testi-lelki jókban!

Mondjuk: kereken százat...
S láthassák tieid:
értelme minden számnak
szépségbe öltözik.

Rékáéknak

Kolozsvári új lakásba
a régi Segesvár
emléket és reménységet
ébresztget és testál.

Meleg otthon s szép kilátás
kínálkozik végre,
s legyen családon s világon
áldás békessége.

Szeretettel déd s nagy -apátok

Mindörökre - Pályakezdő unokáimnak

Az EGYELŐRE kezd immár letelni ...
s marad a vágy - segítsétek betelni:
Rajta! Most! - Réka s Annamária! -
Induljatok hát! Jó munkát! Szia!...
1996. szeptember 15.

Rékának ...és érettségizünk...

Alig most voltál óvodás,
és érettségizel már,
s aztán tovább! Nincs állomás,
hisz rád az egyetem vár.

Hogy "ballag már a véndiák",
danoljuk mi régóta,
de nem illik vénülni, lám,
megváltozik a nóta.

Mert "nyárba tart szép májusunk..."
csendül bennünk az ének,
s mig valamitől búcsúzunk,
köszöntjük ami éled...

Az iskola, hol tanultunk
már három nemzedéknyin
- nagyapád, nénéd, jó anyád
s nővéred - szép játékszín,

melyben dráma s komédia
váltotta kulisszáit...
S fellép öcséd is maholnap -
a sor öröknek látszik.

Mert egy végtelen láncolat
kap el... vagy mi alkotjuk,
míg várt s váratlan csodáit
a sajátunkká oldjuk.

Most a tiéd, mint miénk volt
a szálló pillanatkép:
örülj neki, és könnyezd meg...
- (érette mit nem adnék!!)

De helyettem s helyettünk is..
Nem! - velünk együtt éld át,
mert benned mind jelen vagyunk,
s köz-múltunk köz-jövőt ád...

Most megfeszül a láncolat
- jelenné tolult áram -
s ünnepeljük veled magunk
tegnapok holnapjában...

Segesvár, 1992. június 12.

Család padon

Padon: Irénke, Zsuzsi, Annamari, Mámesz, Réka, Vera
Guggol: Isti és Béla Botond

Annamari és Réka

Annamária és Réka verse

Édesanyánk s két nagyanyánk
törődik velünk,
és nekünk nincs egyéb dolgunk,
csakhogy jók legyünk.

Igyekszünk is erre mindig,
mint jó testvérek,
s érezzük, hogy boldog monden,
s szép ez az élet.
- 1977.V.20. -