A tékozló fiú példázata

Két fia volt egy gazdának -
egyik öröm, másik bánat.
Mert oly házias az egyik,
otthon, mezőn úgy törekszik ..
A másik elvágyik, messze,
s kéri atyját, hogy eressze,
adja ki az örökségét,
s el is tűnik vele végképp ...

Ám a vagyon bármilyen nagy,
tobzódásban csak elapad...
s mulatozás cimborái?
- A bajban egyet se látni.

S ki urizált könnyű létben,
ott nyomorog szomjan, étlen,
s mivel nem szokott munkához :
jut a disznók vályújához.
Mert egy fösvény gazdag ember,
kinek állatja sereggel,
felfogadta szolgájának -
s most a fiú látva-láthat :
mily cudar sors kivetetten
nyomorogni idegenben,
s otthon az utolsó szolga -
béresnek is jobb a dolga ...

Hazamenni volna jó ! Hát
fogalmazza mondandóját :
- Atyám, vétkeztem ellened
s az Ég ellen ... Nem lehetek
méltó, hogy nevezz fiadnak...
szolgáid közt hadd maradjak!

S útra kel, lerongyoltan ...
- Ó, egykor de balga voltam:
elhagytam a drága hazát,
s most a szívem fájva-fájhat ...
Ó, hogy is nem értékeltem,
ami várt az ősi telken ...
Csalóka ábrándot űzve
vetettem magam az űrbe,
ahol minden idegenség ...
Jaj, ezután mi jöhet még?!

De íme, csodák csodája:
rossz fiát az atyja várja!
S míg a megtérő csak önvád,
jó atyja a szavába vág .
- Ó, ki elveszett volt, halott,
megjött, megvan, feltámadott!

Házam, nép, örüljünk hát4
adjatok rá díszes ruhát,
vágjátok le a nagy tulkot,
vacsorára ma nem túl sok:
fiam, az elveszett, halott,
megvan! Itt van! Feltámadott!

...Ugy-e megértitek, ki a
megbocsátó Édesapa,
s azt is, hogy ki ez a hiú
tévelygő tékozló fiú ...
mert az Isten országában
senki sem lehet hazátlan,
csak legyünk jó munkatársak,
becsülve mit sorsunk ránk szab,
s azon keresztül munkáljuk
a jót s kerüljük a vályút,
engedetlenségünk bérét.

de ha mégis bármi vétség
miatt utunk lenne dőre .
gondoljunk a megtérőre
s a jó Atyánk bocsánatára,
ki a fiát mindig várja,
mert ki elveszett és halott,
íme, megvan, feltámadott.
S legyünk, ha elmúlt a bánat:
örömére a Gazdának.

Kik a boldogok?

Volt, egyszer volt egy áldott nyár …
Idézzük s olykor visszajár:
A Genezáret partjain
Tisztul a szív, enyhül a kín,
És fönn a boldogság hegyén
A Mester szól, s elönt a fény.

Elmondja, kik a boldogok,
S az élet bennünk fellobog -
Szegényre, bánkódókra mind
Dús kincsként lelket s vigaszt hint,
S meggyötrő szomjat olthat ott,
Ki igazságra szomjazott.

A szelíd emberé a Föld -
A jóság mindent csak betölt,
S ki mással irgalommal él :
Nyer irgalmat mindenkinél,
S ki folttalan és bűntelen :
Az Istent látja szüntelen …

Így lesztek Isten fiai,
s lesz békességtek – igazi!
Kik méltatlan szenvedtetek:
örülvén örvendezzetek –
a hűség nem hiába vár:
A mennyország a Földre száll …

Ti – a Föld sója – kelletek:
legyen a lét jobb, ízesebb!
S e hegy világló városa
a jótettet sugározza
s hívő-hitetlen egyaránt
dicsérje érte jó Atyánk.

Volt, egyszer volt egy áldott nyár ..
Idézzük, s úgy-e, visszajár,
ha zajló harcok partjain
tisztul a szív, enyhül a kín,
s a mennyország a Földre száll :
a hűség nem hiába vár …

Tanítványok

Tizenketten voltak egykor
ők, az első tanítványok,
kiket elhívott a Mester
követni a legszebb álmot

Galilea tengerénél
halászgatott Simon Péter
Andrással, s egy nap a hálót
vándorbottal cserélték fel.

mert a lelkük fölé hajolt
valaki, s oly szépen hangzott :
- Kövessetek, s azt teszem, hogy
embereket halásszatok.

Atyja hálóját elhagyta
Zebedeus két fia is,
Jakab s János, követvén kit
már az eszmék hajója visz.

Nátánáel nem hitte, hogy
származhat jó Názáretből,
s lám, Fileppel felismerte
kit az Írás megjövendöl.

Máté a vámszedő asztalt
s kapzsiságát hagyta oda,
mert ráébredt, hogy a lélek
az örök jót kamatozza.

Tamás, kételkedő ésszel,
csak azt hitte, amit látott -
s Jézus mellett megtalálta
a Földön a mennyországot.

A lázadó Simon lelke
megérezte, hogy szabad már,
mert a szeretet, bár csöndes,
diadalmas forradalmár.

Jakab, az igaz, és Tádé
mert csak vér szerint testvérek :
tanítványokként már élték
a világ-testvériséget.

Hogy is került ezek közé
Júdás, a kariótbeli,
aki elárulván Jézust
nyugalmát sehol sem leli.

Ó, még őt is megejtette
pillanatra az az álom,
amely nélkül vak az ember,
s szerencsétlen a világon...

Tizenketten voltak egykor,
s ma . ezrek a tanítványok.
És te, követed-e híven?
- Testvér, vess magaddal számot!

A magvető példázata

Jézus mondta egyszer ezt a szép példázatot:
A magvető kiment vetni, s szórta a magot.

Némely az útfélre esett – abból nem arat!
Azon nyomban felkapdosták mind a madarak.

Némely sekély, száraz földre, kövek közé hullt:
Hamar kikelt, s gyökértelen, kisült, elpusztult.

Némely pedig tövisek közt találta magát,
s a tövisek, ahogy nőttek – jaj, megfojtották. …

Ám a jó földbe is jutott, s teremhet a mag:
Némely harminc-, némely hatvan- s száz-annyit is ad.

Jézus végül példázatát így fejezi be:
- Hallja, kinek a hallásra van füle s szíve!

S nemsokára, hogy megértsék tanítványai,
Elmondta, mit akart ezzel jobban láttatni.

Elmondta, hogy a magvető ő, és mindazok,
Akik Isten országáért vetik a magot.

A magot, mely nem egyéb, mint jóra intelem –
miatta eke a sors, és szánt a szíveken.

S a magvetés egyre folyik, egyre hull a mag,
s mennyi kárba vész belőle, míg a szív arat!
Van, aki hallja az igét, de nem érti meg:
Elkapja a csipp-csupp-zsivaj... Oly útféli lett...

S van, aki mint köves talaj veszi az igét:
Örül neki, szalmalánggal egy-kettő kilép,

de mert nincs gyökere mélyen, csak hűlt helye lesz,
mihelyt látja, hogy az ige többre kötelez.

S van, akiben, mint a földben, tenyész a tövis:
a gond, amely nem csak éltet, hanem még öl is,

amikor csak ruha, étel és pénz a világ:
elfojtja ez, el a szívben az Isten fiát …

Ámde folyik a magvetés, tovább hull a mag,
s van szív, melyről a magvető mint vet, úgy arat.

Ó, van aki hallja, érti, s teszi az igét,
harminc-hatvan- és száz-annyi nem sok semmiképp.

Nem sok, mert művelt és tiszta s a vágy egyre hőbb,
hogy a szívnek is teremjen kenyeret a föld…

Íme, ez a magyarázat. Vizsgáld meg magad,
mert a magvetés még folyik, s egyre hull a mag...

Emmaus

... S megölte Jeruzsálem a legnagyobbat is ...
Harmadnapon az Úton, mely Emmausba visz,
két szomorú tanítvány megtörten bandukol :
a szertefoszlott álmot nem érik már utol...

S egy vándor - csupa részvét - hozzájuk társul és
megkérdi, mért bús arcuk, mért dúlja szenvedés?

Megütközve felelnek : -Csak te, ki ne tudnád,
mily véget ért a mester? Hogy nemrég még hurrát
kiáltott a szent város, s a Dávid fiaként
várta, hogy helyreállít hatalmat, ősi fényt...
S hogy győzött az irigység . papok s vak vezetők
halálra kárhoztatták ... Ám közben híre jött,
hogy üres volna sírja, s talán feltámadott ...
nem tudjuk mire vélni. él-e még vagy halott? ...
... A halovány reménység gyászunkon átremeg,
s az új csalódás félsze most még gyötrelmesebb...

És megszólal a vándor. Sok mondandója van,
hogy fölébressze bennük, mi már kialvóban.
- Hisz Mózes , a próféták, s maga Jézus sem más,
mint az eszmélő élet , a fel-feltámadás.

A törvény megváltotta annyiszor Izraelt,
s próféciákkal lendült, mikorcsak útra lelt.
Aztán a Názáreti a Boldogság hegyén
elmondta, hogy létünk már isteni igény.
Nem lehet vak és béna múlás a semmibe -
csodát lobbant a Lélek, a Szív s a Tett műve.

A Golgota sírjáról elmozdulhat a kő,
tékozlók visszaútján , ha meggyül az erő ...
Ha testvér lett, feltámad a szamáriai,
s az is feltámad, akin tudott irgalmazni...
Ha rothadt búzaszemből százannyit aratol...
s a gyertya tartójába jut a véka alól ...

Ó, a Golgota sírján nem állhat meg a kő,
ha egyszer szívetekről elmozdította Ő...
És nem porlad a sírban , ki úgy bennetek él,
hogy Istenünk országát megélnetek a cél.

S ha szenvedett, azért volt, hogy ne feledjetek,
ha áldozattal jár majd a hívó szeretet...
Mit valaha megtesztek a legkisebbel is,
mintha vele tennétek, ... és aki vele hisz,
sosem marad magára, nem árva, hontalan,
hiszen a szeretetnek mindenre gondja van...

...Beszélt, beszélt a vándor, s a tanítványokon
eláradt a jó érzés, hogy Jézussal rokon,
vagy épp maga a Mester vándor mindenkiért,
ki a Kálváriáról így Emmausig ért ...

Igen, ők már ott voltak, s szerették volna, ha
biztató útitársuk még velük maradna...
Kérték :- Maradj velünk, mert alkonyodik, s a nap
már hanyatlik ... s a vándor, de jó!... velük maradt...

S mikor megtörte volna a kenyeret nekik,
megértették, hogy Jézust már el nem veszthetik ...

...Nekünk meg jó azt tudni, ha utunk arra visz,
hogy minden Golgotának van Emmausa is.
S ha végre odaérünk, s ha le is megy a nap :
míg egy jó ember lészen, Jézus velünk marad.

Zákeus

Kicsi ember Zákeus,
nemcsak termetére.
ahogy nőtt a vagyona,
csökkent embersége.

De, hogy Jézus arra járt,
felmászott egy fára,
hogy láthassa, aki még
jót hozhat számára.

S a Mester szólt: -szállj alá,
nálad vacsorázom -
látni akartál engem,
én meg lelked látom.

Jóvátette vétkeit
végre valahára:
lelke magasabbra ért
s áldás szállt a házra.

Mindennapi életünk
alacsony szintjéről
emelkedjünk, lássuk meg,
ki lelkével mér föl.

Aki velünk jót akar,
észrevesz, a Mester
hozzánk száll és boldog lesz,
akit ő keres fel.
- 1992.június 2. -

Mezők lilioma

(Máté evangéliuma)

Salamonnál ékesebben
mért ruházza a Jóisten:
ha, mire megszeretik,
kemencébe vettetik.
- 1985 -