Toborzó

vasárnapi-iskolai induló

Erdő, mező,
virág, madár...
A jó Istenhez
eltalál.
Szívünk is, lásd,
feléje tart,
Dalold velünk,
pajtás, e dalt!

Vasárnapi iskolások,
rajta, nosza hát!
Álljunk össze, s úgy hallgassuk
Jézus jó szavát.
S szíveinkben a vasárnap,
hogyha felragyog:
Szíveinktől megszépülnek

a hétköznapok.unokák: László Dániel és Jakabházi Annamária

A mi Jákob-létránk

V.ö. 1 Móz 28, 10-18 és Lk 2,14

Íme a mi Jákob-létránk –
mind a hét unoka rajta.
Hét unoka – egész hangsor
a földtől az égnek ajzva.

… Nem álom ez! Áldott való,
s be jó nem pusztában zengnem,
de a gyermekség dús táján,
hogy az Úr lakik e helyen.

S vajon mi lesz a létrával?
Hova terjed vége-hossza?
– Csak reméljük, hogy a hangsor
szimfóniáit meghozza.

S közel a messzi változatok
hullámozzák mélyen s fennen
– mint angyali himnusz-foszlányt –,
hogy az Úr lakott e helyen.

És az Úr, ki hajlékunk volt
Hóreb s Golgoták előtte,
a termőre fogott Bolygón
velünk marad mindörökre.

Felújul az angyal-himnusz
Betlehemek hívó fényén,
s múlton-jövőn – kötőjelként –
a menny-kapu ível békén. (1984.)

A hét unoka (jobbról balra): László Dániel (1967), Jakabházi Annamária (1971), László István-Lehel (1971), Jakabházi Réka (1973), Nagy Zsuzsánna (1975), Nagy István-Lehel (1976) és Jakabházi Béla-Botond (1979).