Leomlott a várfal

Leomlott a várfal, nem védi Petőfit,
s ő valahol várja, hogy jobb helyet kapjon…
Hol példálózva sem lábatlankodik majd
éretlen szemeknek … S nem közhely, de mondom,
hogy hős költőnk túltett minden ilyen gondon,
hiszen ott van minden emberi szívben, hol
a szabadság és az igaz élet vágya
nem nyomavesztetten a világot járja …
S nem kell félteni őt szívek omlásától,
nincs bizonytalanság, hol elméje világol,
biztonságot ő nyújt eszmélő sorsoknak
s józanodó Földnek … Ünnepeljék hát úgy
míves napjaink is, míves égő vággyal,
mely az egyensúlyát megkereső létben
szabadsággal nem csak lépdel, hanem szárnyal …
- és szilárdan állhat minden békés várfal.

Segesvár, 2006. július 30.

Az Ispán - kútnál

Eltűnt vajon?... - Nem! Ott van mindenütt,
ahol a Nap a szíveken át süt,
s ahol sok-sok volt Ispán-kúton át szól
millió dal a Világszabadságról...

Visszajött Petőfi

A szoboravatásra, utalva a mellszobor készítője
aggályára - nem tudta Petőfit lábak nélkül elképzelni...

Visszajött Petőfi,
nemcsak fel a várba:
a csatamezőbe
gyökerezik lába.

S ahogy kimagaslik
a tömegsír felett:
az érc bizonyítja,
hogy le nem győzetett.

Zengő verslábakkal
járja a világot,
s az tartja életben,
miért halni vágyott.

Fegyvere az írás
- ágyúból harangszó! -
ádáz harcok zaja
nem nyeli el - ajzó

eszméje velünk tart,
hogy valóbbra váltsák,
akik érted élnek,
szent világszabadság.

Segesvár, 1999. július 29.

Petőfi mellszobra előtt

A meredek várfal felett
állt a szobor, a műremek.
Alkotója ihletén át
testet öltött a szabadság,
amely a ködlő csatatér
tömegsírjában el nem fér,
s a másként tovább harcoló
lelkekben nem végszó a szó:
világszabadság...s zeng tova
mint milliósípú orgona....

S hogy máshol állt most a szobor?
- A szülőhely tájairól
mindegyre újra elindul
a szó, mely érik s nem csitul,
és mindenütt beváltja magát
az ajzó világszabadság...

S a meredek várfal felett
mellszobor áll - lábak helyett
az örökmozgó Petőfit
látjuk, amint belehasít
a jövendőbe élesen,
és meg nem állhat sohasem.

Így látta maga a művész,
hogy hiányt pótol éles ész
S hajtó erő...|Mert nincsen gát
előtted, világszabadság.

Segesvár, 1998. július 25.

Petőfire emlékezve

A bánatát népek búján úgy mélyítette el,
hogy benne jajdult a világ: Valamit tenni kell!
S már nem volt könnyű lágy szellő - viharrá nőve dúlt
és megrázott teret-időt: s a béklyó meglazult.
Mit siető-elsiető élete ránkhagyott,
vívjuk tovább - "ahogy lehet" - nem zsongva altatót,
de ébresztőt, időszerűt, béklyó nélküli mást,
s ahogy búdban magadat ő, magad úgy benne lásd...
Benne, ki érted feljajdult, és soha meg nem állt:
haladj vele, mert érted is legyőzte a halált.

1997. július 27.