Istentisztelet Sárdon

 

 

Istentisztelet után dédnagyapa az egy hétig Sárdon nyaraló Ákosnak és Abának a kazettás mennyezetről beszél: mutatja az általa festett kazettát.
Fiúk: Aztaaaa!

 

Sárdon is ünnep van

A sárdi kis fehér templom:

"Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének..."
Erdély legidősebb aktív lelkésze 93 évesen minden vasárnap elmegy Sárdra istentiszteletet tartani.
A maroknyi gyülekezet az imateremben találkozik.
Négy generáció:

Vasárnap Sárdon

Mivel kevesen vannak (ma 11-en voltunk), istentisztelet a papilakon.

Dédunokával:

Az istentisztelet után most Ákos fújja el a gyertyát.

Bélu délután prédikál Nyomáton, déli 1 órára ő vitte ki Annamarit és Ákost:

Minden vasárnap:

A lelkész és a kántor:

Derzsi Laci bácsi szolgáltatja az oda-vissza utat.

Nagy Ferenc 70 éve lelkész

Jakabházi Béla-Botond, unoka:
Gyermekei, unokái és a kis sárdi gyülekezet körében ünnepelte Nagy Ferenc 70 éves lelkészi szolgálatát. 1938. szeptember 1-jén a kolozsvári Irisz telep lelkészeként kezdődik hivatása. Recsenyéd, Segesvár (és Fehéregyháza) valamint Küküllősárd a következő állomások. Pillanatnyilag Küküllősárd lelkésze. Hihetetlen és csodálatos “rekord”, ha az évek számát nézzük, és még lenyűgözőbb a 92 éves lelkészt látni, ahogyan még mindig szinte huszonéves lendülettel végzi szolgálatát. Az ilyen alkalmakkor elmondott közhelyek, amelyek amúgy csak megközelítően fejeznék ki Nagy Ferenc életútjának jellemző vonásait – egyháza iránti feltétlen szeretet, hűség, a hívek gyakori látogatása és lelki gondozása –, nagyon keveset mondanak. Mert Nagy Ferenc mindenek előtt rajongással és szenvedéllyel végezte és végzi munkáját. Ő a lelkészi kényelem száműzője, egy aktív és dinamikus, újító egyházi lelkület megtestesítője. Nagy Ferenc 70 évnyi szolgálat után derűvel vette számba lelkészi szolgálatának minden fontos állomását, az embertpróbáló, tudatromboló időket, mert ő mindig bölcsességgel szemlélte az egymást követő politikai rendszereket és az egyházban végbemenő változásokat.
És ha Kányádi Sándor túl nagynak találta Arany kalapját, úgy én is – számos lelkésztársammal – csak ámulni tudok Nagy Ferenc hatalmas palástja árnyékában: de jó lenne felnőni hozzá!
Juhászné Jakabházi Annamária, unoka:
Juhász Ákos dédunokája a napokban Európa térképét színezgette. Minden országra jutott egy szín. Közben bosszankodott: Miért ilyen nagy Törökország? Kifogy a lilám!
Arra gondolok, hogy egy életpálya is olyan, mint egy térkép. Térkép, amelyet mindenki maga rajzol: kiszínezi, óceánt, lila partot fest, határvonalakat húz. Ha a térkép jó, tisztán látjuk helyünket, nem tévedünk el. Sőt, másoknak is segítünk, hogy eligazodjanak saját térképükön. Gondos munkát kíván ez a térképkészítés. Minél többet foglalkozunk vele, annál szebb, pontosabb, teljesebb lesz. Van, aki élete derekán belefárad, elfásul, vagy kényelemből fölhagy vele. Vagy éppen teljesnek látja, úgy érzi, eleget dolgozott rajta. Avagy újat kezd, mert úgy tűnik, valahol az előzőt elrontotta. Szerencsés és boldog az az ember, aki nem teszi le az ecsetet, folytatja a nagy rejtélyek rajzolását, feltérképezését, aki minden nap hozzátesz egy ecsetvonásnyit, finomítja a régit, esetleg egy-egy vonalat megvastagít, másikat súlyvesztetten elhalványít. Nem sajnálja a festéket, soha nem sopánkodik, nem panaszkodik. Élvezi a mindennapos új rálátást, új szemszöget, kihívást. Felülvizsgálja önmagát, titkokat fedez fel, és keresi a teljessé tehető részeket.
A Nagyapám 70 éves lelkészi pályafutásán elkészített térképét színesnek, izgalmasnak, harmóniát és lendületet árasztónak látom. Küküllő-kék tengerek, vad-zöld szigetek, meleg narancssárga partok, szelíd őszi dombok, fehér templomtornyos menedékek. Jól kidolgozott, erős és merész vonalak.
Három dolog teszi különlegessé ezt a térképet. Az egyik a zene. Egy zenélő térkép. Tökéletes harmóniában zeng a sok személyre szabott gyerekdal a téli tájak karácsonyi énekével. A megzenésített versek dala a pattogó indulókkal. Bárhová tekintek a térképen, egy-egy akkord magával ragad. Színek és hangok.
A második a humor. Aki a térkép közelébe kerül, jókedvedre derül. Minden részlet egy-egy szófordulatot, humort rejt magában. Így e találkozás élmény értékűvé minősül.
A harmadik különlegessége, hogy ez a térkép mások szolgálatára készül. Nem öncélú a színezés, nem önmagáért van. Hanem a közösségért, közösségekért. A térképnek küldetése van.
Derűs, gyönyörű, erőt, kitartást és meg nem alkuvást sugárzó ez a térkép!
Nézem a saját térképemet. Sok a színezni való. De előttem a példa, a mérce. Ezt köszönöm ma színes és zenés szeretettel drága Nagyapámnak!

Hetven év lelkészség - ünneplés Sárdon

Sárdról

Sárd

Igényes örökség

A mi kis egyházunk nagyon-nagyon régi,
homályba vesz múltja, nem tudjuk felmérni,
csak azt tudjuk, drága örökséget hagyott –
tettre buzgó hitet, templomot, paplakot.
Ám mindez valójában csak úgy lehet miénk,
ha átvesszük s éljük méltó örökösként.

Meg kell jól becsülnünk szellemét a hitnek,
s ápolgatnunk kell, hogy ápolhasson minket.

Amit neki szánsz, az mind mind visszahat rád,
s azoknak ad erőt, kik erőben tartják.

S mert irántunk igény van az örökségben –
templomot, paplakot vigyázzuk épségben.
Fel is emelkedik minden, mi roskatag,
helyrehozott falak hogy helyrehozzanak,
s hogy megérdemeljük sok jó segítséget,
mit vidék és központ nyújtott csa a végett,
hogy együtt dolgozzunk s együtt ünnepeljünk,
s Isten is örüljön, hogy egymásre leltünk…

Főtisztelendő Úr, segítse az Isten,
hogy minden építő szándékot segítsen!
– Küküllősárd, 1985. április 20.

Tizenhárom lelkész
(Küküllősárd, 1985. április 20.)

Tizenhárom lelkész összetanakodék,
Sárdi papilakot, hogy megerősítsék.
Neki is buzdultak, ki tetőn, ki aljon,
Hogy amit tehettek, jó példát fakasszon.

S amit ők elkezdtek, nem ment semmi kárba,
De nyomukban mások is kijöttek Sárdra,
S együtt a hívekkel be is fejezhették,
Mert munkájukba lelküket keverték.

Sárdi jelentés

Kicsi község, nagy a gondja,
s szaporodik gombamódra.

Szakad templom, bomlik paplak –
a hívek meg javítgatnak.

Ugye milyen szép a telek?
– Kerítés is méltó kellett.

És hát lett is, nem deszkából –
beton és vas a javából.
De beton s vas, hej, nem elég –
az anyaghoz más is kell még!

Kell kitartó, szorgos munka…
Ha ez a kert szólni tudna!

De hát szól is gazdag nyelven –
a restnek, ha értelmetlen.

S ki megfogta jól a dolgot,
beszél annak, s csak mosolyog….

S bármilyen zárt, mégsem átall
kínálgatni kapujával.

– Kerülj beljebb, jótett lélek,
templom, paplak csak teérted.

Kerítés el ne válasszon!
Összetartás legfőbb hasznom.

Ahogy jobban egybeépült
népem is, míg fordult-térült,

ezután is úgy öleljen
eggyé mind ez áldott helyen…

Kicsi község nagy gondjával,
s a világ is száz bajával,
boldogul, ha javítgatják,
szívvel, kézzel összetartják…

Hogy mi csak jó – a hű gondon –
Gombamódra szaporodjon!

Repeső madárka

A mi főpásztorunk
eltervezte szépen –
bejárja egyházát
Jézus szép ügyében.

S hogy hozzánk is eljött
apostoli útján,
szeretném, ha méltón
köszönteni tudnám.

És ha szavam gyönge
– repeső madárka –
s szón túl is megért,
ki a szívet látja.

1987. június 19.:
Sárdra is eljött a nyár
a Vizsgálószékkel,
s ó, bár fogathatnók is
méltó kedvességgel.

Hol a nyár és szív ragyog,
csak ott szép az élet,
Isten hozta! Ó, csak úgy
el ne sietnének!

De ha várják máshol is,
kísérje a hála,
hogy a nyár velünk marad
s amit hoztak Sárdra…

Mátyás Emma köszöntője

Kicsi a mi eklézsiánk,
Kicsi vagyok én is,
Be jó, hogy jó főpásztorunk
Fölkeresett mégis.

Mert a mindenség nagy lelke
Mibennünk is lángol –
Jegyezzék fel könyveikbe
Ezt Küküllősárdról.

Köszöntő
(Küküllősárd, 1988. április 20.)

Tavasz, virág, madárdal,
Minden vidám, úgy szárnyal,
S hogy semmi se hiányozzék –
Itt köztünk a vizsgálószék.

Minden olyan boldog ma,
Mintha hitet vallana
Arról, hogy a szeretet
Hoz mindig kikeletet.

Sárdról jövet, 1988. április 17-én :

Tisztelendő Vizsgálószék,
Isten hozta hozzánk ismét!
Hadd köszöntsem békességben
Egy maroknyi nép nevében.

Szívünk hálával telik meg,
hogy Sionunk őriz minket;
s hogy őrizhetjük Sionunk –
ezért külön hálát mondunk.

Mert a kölcsönösség árán
boldogulunk. S jóban járván
tartunk fenn otthont, családot,
hazát és a nagyvilágot…

Jól esik, hogy fölkeresnek
– hitünk máris erősebb lett…
S jöjjenek csak évről-évre –
azon leszünk, hogy megérje!