Sárd

Igényes örökség

A mi kis egyházunk nagyon-nagyon régi,
homályba vesz múltja, nem tudjuk felmérni,
csak azt tudjuk, drága örökséget hagyott –
tettre buzgó hitet, templomot, paplakot.
Ám mindez valójában csak úgy lehet miénk,
ha átvesszük s éljük méltó örökösként.

Meg kell jól becsülnünk szellemét a hitnek,
s ápolgatnunk kell, hogy ápolhasson minket.

Amit neki szánsz, az mind mind visszahat rád,
s azoknak ad erőt, kik erőben tartják.

S mert irántunk igény van az örökségben –
templomot, paplakot vigyázzuk épségben.
Fel is emelkedik minden, mi roskatag,
helyrehozott falak hogy helyrehozzanak,
s hogy megérdemeljük sok jó segítséget,
mit vidék és központ nyújtott csa a végett,
hogy együtt dolgozzunk s együtt ünnepeljünk,
s Isten is örüljön, hogy egymásre leltünk…

Főtisztelendő Úr, segítse az Isten,
hogy minden építő szándékot segítsen!
– Küküllősárd, 1985. április 20.

Tizenhárom lelkész
(Küküllősárd, 1985. április 20.)

Tizenhárom lelkész összetanakodék,
Sárdi papilakot, hogy megerősítsék.
Neki is buzdultak, ki tetőn, ki aljon,
Hogy amit tehettek, jó példát fakasszon.

S amit ők elkezdtek, nem ment semmi kárba,
De nyomukban mások is kijöttek Sárdra,
S együtt a hívekkel be is fejezhették,
Mert munkájukba lelküket keverték.

Sárdi jelentés

Kicsi község, nagy a gondja,
s szaporodik gombamódra.

Szakad templom, bomlik paplak –
a hívek meg javítgatnak.

Ugye milyen szép a telek?
– Kerítés is méltó kellett.

És hát lett is, nem deszkából –
beton és vas a javából.
De beton s vas, hej, nem elég –
az anyaghoz más is kell még!

Kell kitartó, szorgos munka…
Ha ez a kert szólni tudna!

De hát szól is gazdag nyelven –
a restnek, ha értelmetlen.

S ki megfogta jól a dolgot,
beszél annak, s csak mosolyog….

S bármilyen zárt, mégsem átall
kínálgatni kapujával.

– Kerülj beljebb, jótett lélek,
templom, paplak csak teérted.

Kerítés el ne válasszon!
Összetartás legfőbb hasznom.

Ahogy jobban egybeépült
népem is, míg fordult-térült,

ezután is úgy öleljen
eggyé mind ez áldott helyen…

Kicsi község nagy gondjával,
s a világ is száz bajával,
boldogul, ha javítgatják,
szívvel, kézzel összetartják…

Hogy mi csak jó – a hű gondon –
Gombamódra szaporodjon!

Repeső madárka

A mi főpásztorunk
eltervezte szépen –
bejárja egyházát
Jézus szép ügyében.

S hogy hozzánk is eljött
apostoli útján,
szeretném, ha méltón
köszönteni tudnám.

És ha szavam gyönge
– repeső madárka –
s szón túl is megért,
ki a szívet látja.

1987. június 19.:
Sárdra is eljött a nyár
a Vizsgálószékkel,
s ó, bár fogathatnók is
méltó kedvességgel.

Hol a nyár és szív ragyog,
csak ott szép az élet,
Isten hozta! Ó, csak úgy
el ne sietnének!

De ha várják máshol is,
kísérje a hála,
hogy a nyár velünk marad
s amit hoztak Sárdra…

Mátyás Emma köszöntője

Kicsi a mi eklézsiánk,
Kicsi vagyok én is,
Be jó, hogy jó főpásztorunk
Fölkeresett mégis.

Mert a mindenség nagy lelke
Mibennünk is lángol –
Jegyezzék fel könyveikbe
Ezt Küküllősárdról.

Köszöntő
(Küküllősárd, 1988. április 20.)

Tavasz, virág, madárdal,
Minden vidám, úgy szárnyal,
S hogy semmi se hiányozzék –
Itt köztünk a vizsgálószék.

Minden olyan boldog ma,
Mintha hitet vallana
Arról, hogy a szeretet
Hoz mindig kikeletet.

Sárdról jövet, 1988. április 17-én :

Tisztelendő Vizsgálószék,
Isten hozta hozzánk ismét!
Hadd köszöntsem békességben
Egy maroknyi nép nevében.

Szívünk hálával telik meg,
hogy Sionunk őriz minket;
s hogy őrizhetjük Sionunk –
ezért külön hálát mondunk.

Mert a kölcsönösség árán
boldogulunk. S jóban járván
tartunk fenn otthont, családot,
hazát és a nagyvilágot…

Jól esik, hogy fölkeresnek
– hitünk máris erősebb lett…
S jöjjenek csak évről-évre –
azon leszünk, hogy megérje!