Erre az alkalomra íródott a vers:
Szabadság, türelem,
vezessen e kettő.
Hit dolgában minden
kényszer kerülendő.
Miről meggyőződtem,
higgyem, valljam bátran,
s erre jogosuljon
minden embertársam.
Mert most négyszáznegyven éve
- bár túl jóval a szent éjen –
ím Betlehem békessége
ragyog az Országgyűlésen.
Törődő pásztorok híven,
s meg nem futó bölcsek látják,
hogy szabadság és türelem
tartja össze az Úr nyáját.
(Mert kezdő fok önzés dolga,
majd versengés állít szembe,
de kicsinként tudatosodva
összefog a fejlett eszme.)
Karácsony mély SZERETETBEN
ring, s REMÉNYSÉGBEN az Újév,
és mint HITBEN fennkölt szellem
fogad most a „Janua-rév”.
Dávid Ferenc új világot
vall, s hirdet ünnepeinkkel,
s a mindenség lelke áldott
életre hív – induljunk el!
S így eszme-háromságunkból
nem hiányzik már a HIT sem,
hogy tisztultan vallhassuk jól,
mit is jelent: Egy az Isten.
A hitszabadság élő juss
szerte mindenek üdvére:
alkalmazott angyal-himnusz,
a kerek Föld dicsősége.
Nem volt elég megszületni:
érett s élő megváltó kell,
útra kelni s egybeforrni
az egész emberiséggel.
Hősi lelkek kohóján át
jutni el a biztos célig,
s meghaladni a legendát:
elvezet a józan, mély hit.
Elég most, kedves Barátom,
jut még idő sok mindenre –
év – s évekre Isten áldjon
HIT – REMÉNY S SZERETETRE !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése