Nagy Ferenc fesménykiállítása

Nyitott kapuk a kolozsvári unitáriusoknál - szeptember 18., délután 5 óra.

 

Gyermekként festő szeretett volna lenni. Édesapja lelkész, nagyapja lelkész. Természetszerűen ő is az lett: unitárius lelkész. A festészet megmaradt, csak neki. Ma mások számára is láthatóvá vált ez a világ.
Festményein a segesvári vár, Segesvár ódon házai, utcái, a Villa Franka fái, a Küküllő, a Fekete tenger sziklás partszakaszai elevenednek meg. Legtöbb festményéhez verset is mellékelt, mert amikor az életteret jelentő természetet, a várost, a tengerpartot, az erdőt ábrázolják, mélyebb gondolatot is közvetítenek.
Március óta készül a rámázás, 40 festmény került kiállításra.  

 

 

 

Megnyitó beszédet mond Rácz Norbert unitárius lelkész.

 

 

 

 

 Orsi dédunoka énekli a Búcsú-t:

Péterffy Enikő tanárnő elmondja a C-moll dúrral vegyesen verset.

Eshet az eső, hullhat a hó!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Feri bácsinak:

 

 

Kár, hogy ő maga nem volt jelen, de az eseményről készült filmet megnézte és az újan rámázott festményeit otthon - ezúttal gondozott formában - megszokott helyükön láthatja.

Istentisztelet Sárdon

 

 

Istentisztelet után dédnagyapa az egy hétig Sárdon nyaraló Ákosnak és Abának a kazettás mennyezetről beszél: mutatja az általa festett kazettát.
Fiúk: Aztaaaa!

 

Kolozsváron

Ma történelmi jelentőségű esemény történt: az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyház egyesülésével újraalakult a Magyar Unitárius Egyház.

3 dédunokával

Harmadnapján

Köszöntő az 5 éves Ákosnak

Köszönöm, köszönöm,
szeretnek engem.
Szívetek melegén
már öt éves lettem.

Csak azt kívánom még
születésnapomra,
hogy háborútól
ne szenvedjen Trója.

Szűnjön az életben
minden, ami csaló,
maradjon kívül
a hadszállító faló.

Hős Akhillész sarkát
álnok nyíl ne érje,
a megszökött asszonyt
vegye vissza férje.

Ezeket kívánom,
de nemcsak Trójának,
a szép kerek Földön
az egész világnak.

Köszönöm, köszönöm,
szeretnek engem.
Szívetek melegén
Már öt éves lettem.

Segesvári dédnagyapától sok szeretettel, 2009. március 30-án.

Három király

Ó, Betlehemnek szép csillaga,
úgy vár az éj, gyúlj ki már!
Három király most is keres,
három hazátlan király.

Ó, mert hazátlan, három király:
a hit, remény, szeretet.
Gyúlj ki, szívünk, árva mező,
nyújts nekik Betlehemet!

Juhász Ákos dédunoka és J. Jakabházi Annamária unoka
éneklik az 1950-es évek elején született dalt

Three Kings

O beautiful star of Betlehem,
So waits the night, light again!
Three homeless kings' re looking for you,
if it were not as in vain.

For there are really three homeless kings:
Faith, Hope and Love - all of them -
Light up our hearts - abandoned fields -
offering them Betlehem.

Angyalének

Dallama: "A virágárus lány" című filmből a vak lány éneke

Angyalének, száll az éjnek
gyermekévek szárnyain.
Téli tájon gyönge lábnyom,
újra járom álmaim.

Téli tájon gyönge lábnyom,
újra járom álmaim.
Angyalének, száll az éjnek
gyermekévek szárnyain.

Juhász Ákos dédunoka
(a háttérben Juhász Aba dédunoka)

Levél Tatyónak

Drága Nagytata!

Ákos a napokban Európa térképét színezgette. Minden országra jutott egy szín. Közben bosszankodott: Miért ilyen nagy Törökország? Kifogy a lilám!Arra gondolok, hogy egy életpálya is olyan, mint egy térkép. Térkép, amelyet mindenki maga rajzol: kiszínezi, óceánt, lila partot fest, határvonalakat húz. Ha a térkép jó, tisztán látjuk helyünket, nem tévedünk el. Sőt, másoknak is segítünk, hogy eligazodjanak saját térképükön. Gondos munkát kíván ez a térképkészítés. Minél többet foglalkozunk vele, annál szebb, pontosabb, teljesebb lesz. Van, aki élete derekán belefárad, elfásul, vagy kényelemből fölhagy vele. Vagy éppen teljesnek látja, úgy érzi, eleget dolgozott rajta. Avagy újat kezd, mert úgy tűnik, valahol az előzőt elrontotta. Szerencsés és boldog az az ember, aki nem teszi le az ecsetet, folytatja a nagy rejtélyek rajzolását, feltérképezését, aki minden nap hozzátesz egy ecsetvonásnyit, finomítja a régit, esetleg egy-egy vonalat megvastagít, másikat súlyvesztetten elhalványít. Nem sajnálja a festéket, soha nem sopánkodik, nem panaszkodik. Élvezi a mindennapos új rálátást, új szemszöget, kihívást. Felülvizsgálja önmagát, titkokat fedez fel, és keresi a teljessé tehető részeket.

A Nagyapám 70 éves lelkészi pályafutásán elkészített térképét színesnek, izgalmasnak, harmóniát és lendületet árasztónak látom. Küküllő-kék tengerek, vad-zöld szigetek, meleg narancssárga partok, szelíd őszi dombok, fehér templomtornyos menedékek. Jól kidolgozott, erős és merész vonalak.

Három dolog teszi különlegessé ezt a térképet. Az egyik a zene. Egy zenélő térkép. Tökéletes harmóniában zeng a sok személyre szabott gyerekdal a téli tájak karácsonyi énekével. A megzenésített versek dala a pattogó indulókkal. Bárhová tekintek a térképen, egy-egy akkord magával ragad. Színek és hangok.

A második a humor. Aki a térkép közelébe kerül, jókedvedre derül. Minden részlet egy-egy szófordulatot, humort rejt magában. Így e találkozás élmény értékűvé minősül.

A harmadik különlegessége, hogy ez a térkép mások szolgálatára készül. Nem öncélú a színezés, nem önmagáért van. Hanem a közösségért, közösségekért. A térképnek küldetése van.

Derűs, gyönyörű, erőt, kitartást és meg nem alkuvást sugárzó ez a térkép!

Nézem a saját térképemet. Sok a színezni való. De előttem a példa, a mérce.

Ezt köszönöm ma Nagytatának!

Színes és zenés szeretettel, Annamaji, unoka

Ákos és Aba a tenger felett

Segítség

Juhász Ákos dédunokája lelkesen segít a festmények fényképezésekor.

Ákos születésnapjára

Márciusban születtem,
mint a hóvirág,
de ne féltsetek engem,
a fagy meg nem árt.

Mert ahol a szeretet éltet,
s élt bennünk,
otthonunkból a meleg
soha meg nem szűnt.

Márciusban születtem,
s négy éves vagyok.
Jóságotok él bennem,
s a szép holnapok.

Sok boldog születésnapot kíván Segesvárról, 2008. március 30-án sok szeretettel, segesvári Dédnagyapa

Ákos vizsga-verse

2007. szeptember 21. - Vonaton, Kolozsvár legújabb kincse felé, ABA-nézőbe

Ákos vizsga-verse

Már nem vagyok kicsi baba,
kicsi baba már csak ABA.
S már nemcsak óvodában,
itthon is van játszótársam.
De csak úgy, mint nagyobb testvér,
felelős vagyok a csendér'.
Hogy álmában is nőhessen -
jól kijövünk mi kettesben.
A jó isten is vigyáz ránk,
édesanyánk, édesapánk,
nagyszüleink, szép családunk -
egymásban mind angyalt látunk.
Nemcsak karácsonyfánál,
a szeretet mindenütt vár...
Mi most szépen játszadozunk,
s aztán tanulásba fogunk,
s leszünk papok, professzorok,
tudva, a munka jó dolog.
Felfedezzük Aba-várát,
s minden ember boldogságát.
Kolozsvár is lesz még kincses,
méltó gazdag szíveinkhez,
s valamennyi Ákos, Aba
a jót sosem hagyja abba.

Szeretettel, Dédnagyapa

Juhász Ákosnak keresztelőre

Prológus

Adventi áhítat a Pata utcában,
angyalt nem vártak még ilyen nekiszántan.
Átrendezett lakás. A nagyszoba jobb lesz,
találjon itt minden méltó Őkelméhez.
Ágyacska, asztalka…fényben úszik minden…
Ez ama Mennyország, de nyolcadik szinten.
Emberteremtésnek a hatodik napja
Istenországának biztosabb alapja.

A gondos kismama tevékenyen várja,
még sose vigyázott ennyire magára…
Tudomány, gyakorlat, testi-lelki képzés
kiszámított mindent: evés, alvás, légzés…
Nincs az a szülészet, hol utánajárnak
egy ilyen aranyos és jó kisbabának…
Csupa figyelem és éberen is álom,
s álomban éberség… S az Apuka, látom,
a ház uraként is oly kész, hogy szolgáljon.
Mert a kicsi székely érkezik maholnap,
együtt tesznek-vesznek, figyelnek, hódolnak…

Így telnek a napok…az ősz télbe fordul,
S meghozza a tavasz. S mi kell még a jón túl?!
Minden úgy megy végbe, amint volt tervezve,
s közelt –távolt betölt Istenünk jókedve.
Hogy is írhatnám le a leírhatatlant?
Inkábbad most átugrom, s velem együtt a lant.


Első szín: FARKAS UTCAI TEMPLOM, 1998. December 29.
Második szín: KERESZTELŐ – szépprózában a Nagyapa

Fény-váltó Karácsony menyegzőre hívott öt és fél év előtt,
s most az érlelő nyár hozott keresztelőt.
Mert, mire vágyódtunk, oly szépen teljesült,
s kicsi JUHÁSZ ÁKOS ismét egybegyűjt.
Juhász s Jakabházi nem külön két család,
együtt magáénak vall most egy unokát.
vagyis egy unoka magáénak vall
Két eggyé forrt szülőt családjaikkal.
Nem foszlik el kincse Kolozsvárunknak,
mert ily drága kinccsel múltat mának ad,
és jövőt a mának. Ősök ezere jön e kis legénnyel,
s jobb valónk vele.
Ó, te kicsi székely,
te kicsi magyar,
kincs a vér szívedben
s ajkadon a szó s dal.
Kincs álmodott lépted Erdély tájain,
honnan élted indul ősök szálain.
Most, mint dédnagyapa, idézem egy versem,
s vele hatvanhat év szolgálatát zengem.
Hogy a keresztelő élt életté váljon,
szertevitte sok-sok gyermektanítványom.

Keresztelő János a Jordán vizében
keresztelt, hogy erőt vegyen bűnön-vétken.
De jelképes tette mellett elmondotta:
tűzzel keresztelni a megváltás dolga.
S aki utána jött: tűzzel és lélekkel
keresztelt, s példája megáld szebb élettel.
Ezért a víz mellett legyen ott a lélek,
s neveljen mindenkit Isten gyermekének…

Mit érthetne, s érez ebből kicsi ÁKOS?
Csak azt, hogy körötte fehér galamb szálldos,
s égi Atyánk halljuk át az aranyködön:
Ez szerelmes fiam, kiben gyönyörködöm…