Isten veled, Recsenyéd,
Paplak, templom, patak, rét,
Játszadozó gyermekek,
Asszonyok és emberek,
Mind-mind isten veletek!
Ti boldognak láttatok,
jó volt itten nálatok.
Vigyen sorsunk bárhova,
Nem feledünk el soha,
nem feledünk el soha!
(A kibúcsuzón, 1953-ban, az öt éves Vera mondta el a recsenyédi templomban)
1970. február 20., péntek
Dombon van a templomunk
Dombon van a templomunk,
de magas a tornya!
Körülötte szép falunk,
a jó Isten óvja!
Hogyha szól a kis harang,
elindulunk rája.
Ahány ima, mind galamb,
s mintha a magasba szállna.
(Dallama: Toborzó az Erkel Ferenc: Hunyadi László című operából)
de magas a tornya!
Körülötte szép falunk,
a jó Isten óvja!
Hogyha szól a kis harang,
elindulunk rája.
Ahány ima, mind galamb,
s mintha a magasba szállna.
(Dallama: Toborzó az Erkel Ferenc: Hunyadi László című operából)
Címkék:
ének (Recsenyéd)
1970. február 1., vasárnap
Báró család
Báró József unitárius lelkész és Tamás Piroska:
Két lányukkal: Báró Piroska és Báró Hajnal, kisöccsük nélkül még.
Két lányukkal: Báró Piroska és Báró Hajnal, kisöccsük nélkül még.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)