Fú a szél a tarlón,
hol a búza volt ...
Hova lett a sarlóm?
Sarló, ím, a hold.
Fordul már az éle
- nézd, hogy ragyognak -
Learatom véle
a csillagokat.
Hajnalig megérem
az égi mezőn,
futó felhőszélen
lesz a pihenőm.
Messzevágó sarlóm
nem vesztem el én.
Fújhatsz, szél, a tarlón:
kenyerem a fény.
1951, Recsenyéd
