Adventi szorongás

Jön Karácsony, s én megyek.
Nem kegyelmes már a távol,
tűnő vonat ablakából
köszöntöm az ünnepet.

A könnycsepp is gyertyaláng,
csak színtelen még a rajza,
ám a szenteste felajza,
s kigyúl árva fenyőfánk.

Fénylő ága messze ér,
és túl hetedhét országon,
látjátok-e? én már látom.
amint felenged a dér.

Jövővé lesz a jelen
lassan-lassan, majd felgyorsul,
s szokásaként egyszer , promptul
a véndiák itt terem ...

Most igaz, hogy épp megyek,
s nem kegyelmez bár a távol.
tűnő vonat ablakából
köszöntöm az ünnepet.
1972