A harmadik az Isten igaza

Kilencvenkilencedikszer
indul a huszadik század,
sokmindentől túlterhelten
s hordár-sorsa ellen lázad.

Hiszen csak a súlyát érzi
s nem hasznát annak, mit annyi
ész és esztelenség nyújtott
a jövőnek továbbadni.

Bár a határállomásnál
lenne komoly vámvizsgálat,
s visszatartanák az átkost,
átengedve, mi nem árthat ...

Ne sajnáld a csempészárút:
megkönnyebbülhet az ember
s a huszonegyedik század
Isten-országába vesz fel.

S ne mondjuk, hogy hiú álom
ábrándozni az időről -
ne csak rémálomra teljen,
mely ideget s ocsut őröl...


Hassa át a valóságot
a lelkesülő igézet -
s Isten igaza éltesse
a harmadik ezredévet


Gyermekkori jó emlékem:
két kudarc után is bízva
kezdtem harmadszor a dolgot,
mert hittem róla, hogy tiszta.

S most, hogy még egy számot mondjak,
és ezt már a magaméból,
nyolcvanhároméves gyermek szívéből
jogos remény szól ...

Jogos, merthogy megbűnhődte
minden nép múltját s jövőjét -
Ugye, hogy nem várhat többé
a percekben mért öröklét?!..
1999.

Visszajött Petőfi

A szoboravatásra, utalva a mellszobor készítője
aggályára - nem tudta Petőfit lábak nélkül elképzelni...

Visszajött Petőfi,
nemcsak fel a várba:
a csatamezőbe
gyökerezik lába.

S ahogy kimagaslik
a tömegsír felett:
az érc bizonyítja,
hogy le nem győzetett.

Zengő verslábakkal
járja a világot,
s az tartja életben,
miért halni vágyott.

Fegyvere az írás
- ágyúból harangszó! -
ádáz harcok zaja
nem nyeli el - ajzó

eszméje velünk tart,
hogy valóbbra váltsák,
akik érted élnek,
szent világszabadság.

Segesvár, 1999. július 29.