Kilencvenkilencedikszer
indul a huszadik század,
sokmindentől túlterhelten
s hordár-sorsa ellen lázad.
Hiszen csak a súlyát érzi
s nem hasznát annak, mit annyi
ész és esztelenség nyújtott
a jövőnek továbbadni.
Bár a határállomásnál
lenne komoly vámvizsgálat,
s visszatartanák az átkost,
átengedve, mi nem árthat ...
Ne sajnáld a csempészárút:
megkönnyebbülhet az ember
s a huszonegyedik század
Isten-országába vesz fel.
S ne mondjuk, hogy hiú álom
ábrándozni az időről -
ne csak rémálomra teljen,
mely ideget s ocsut őröl...
Hassa át a valóságot
a lelkesülő igézet -
s Isten igaza éltesse
a harmadik ezredévet
Gyermekkori jó emlékem:
két kudarc után is bízva
kezdtem harmadszor a dolgot,
mert hittem róla, hogy tiszta.
S most, hogy még egy számot mondjak,
és ezt már a magaméból,
nyolcvanhároméves gyermek szívéből
jogos remény szól ...
Jogos, merthogy megbűnhődte
minden nép múltját s jövőjét -
Ugye, hogy nem várhat többé
a percekben mért öröklét?!..
1999.
1999. november 7., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)