C-moll kedvenc hangnemem,
ha vidám is ütemem,
felbúsong benne a lét,
mert tünékeny csodaszép.
Néha dúrrba megyek át,
ízlelem változatát,
s aztán visszahanyatlom
szívsajduló dallamon.
Magamban bandukolok-
dalról dalra gyúlt sorok-
s újra élem, míg lehet,
az illanó életet.
S ha elnémul zongorám,
elszállt dallamok nyomán
várja, visszatérek-e ...
húrok emlékezete.
Élni még életemet,
amely úgy elsietett,
mint fájón szép hangnemem
- C-moll dúrral vegyesen.
2002. május 2.
2002. május 2., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)