Irénkének

A farsangnak remeke
a hófehér fekete.
S a lehulló tiszta hó
négerarchoz hasonló.

De egészség az egészség,
hozzá se férjen kétség,
minden jóval tetőzve
Irénke-módon főzve.

Jókívánságom így szól,
Kár, hogy sárdi utamról.

Boldog születésnapot kíván sok szeretettel Mámesz nevében is
2004. február 15-én
Tátesz

Farsangi vendégség

Nőegyletünket meghívta keresztúri társa,
s hogy kevesen megyünk, jó ha megduplázza
a létszámot mindünk maszkírozott mása.

Így én, aki költő, úgymondva csak házi,
vállalom, hogy legyek most immár egyházi –
(csütörtök-mondástól csak ne kelljen fázni.)

S mert hogy nem magamnak kell a költő-játék,
kell ide az ötlet, amely úgy szikrázzék,
hogy szép tűzre kapjon sok-sok szívi-játék.

Hadd kiáltsa versem, hogy le az álarccal!
mely víg bevezető volt, s mint társ a társsal
összeforr két egylet tervvel és munkával.

Úgy jöttünk, hogy egy is kettőnek mutasson,
most kettő vagy száz is eggyé lesz, hogy hasson,
s öröm terjeng szerte minden hasznon.

Meg kell értenünk és mutatnunk mindennek,
hogy Isten országát élnünk köteleznek
kész adottságai Földnek s végtelennek.

Nem rekesztheti ki magát senki ősjogából:
egyetlen életét önmagától távol
élve, s ne vegye ki részét a világból.

Felületes mezét torznak tűnő sorsnak
vássa le a léptünk, kezünk, szívünk, s holnap
de már ma dolgozzunk s örvendjünk a JÓNAK!

És most mint emberré varázsolt varázsló
színes csapatunkkal lobogva, mint zászló
köszöntöm Keresztúrt… s ehhez nem kell már szó.

A távollét jelmezében Nagy Ferenc

Annamáriának születésnapra

Tavasz van, Jézus halni készül,
a dogma megváltási tort ül,
(a mi) megváltásunk ÉLETET szül.
Sok szeretettel 2004. március 7-én a templomba siető Nagyapád.