Adventi üdvözlet

Fenyőt küld most a rengeteg,
és a múlt gyertyalángot.
A mélységek felzengenek,
s csengnek a magasságok.

Valami történik velünk
már évezredek óta,
hogy villanásnyi életünk
nem fér a koporsókba.

S valami történik tovább,
tűnő nyomunkon is túl,
hisz a mindenség unokák
léptével újra indul.

Biztass, örökzöld rengeteg!
Vezess, szeretet fénye!
Emberségünkből teljen egy
célját betöltő évre.

Évre, mely sorsunk nyissa,
s győzi a távot lába,
de szívünk is, hogy vissza –
térjünk Európába.

Segesvár, 2005