A hét éves Orsinak

Nem is tudom, mivel kezdjem
szülinapi versem:
mert ami jön, túlmutat
az ünnepi percen.

Jó volt óvodába járni,
de most vár az iskola:
a nagy-nagy Kollégium
kis hétéves Orsira.

Jó, hogy Boróka és Ágo
velem lép be kapuján,
s hogy tanítónénink Réka
éppen mint Édesanyám.

S jó lesz Ákosnak s Magornak,
mikor odaérnek majd,
s mi úgy fogadhatjuk őket,
mint mosoly a víg kacajt.

Társam új iskolatáskám,
fénylik rajta macskaszem,
s mi benne lesz - könyv és irka,
elbírja hátam s fejem.

Mert ha mind elbírom,
ami bennük egyre gyűl:
betű, szám - meg is tanulom
legboldogabb gyermekül.

S haza jönni milyen jó -
Rékák gondja szép kegy...
de mint Édesanyám,
nincs oly Réka még egy!

Ő hozott a világra
s Édesapámmal tett,
hogy jó Rékák s mindenek
Embert nevelhetnek.

S kik most idegyűltetek
hét évnek örülni:
tudjuk egymás éveit
így mind körülülni!

Hálálkodni Istennek
magunkért s egymásért,
s hogy mint most, ki soron van
boldog állomást ért...

S állomásokból tovább
kísérjük egymást el
- közelből s távolból is
örök szeretettel...

Segesvárról - Kolozsvárra 2006. augusztus 27-re szeretettel Dédtatától