A huszonhét éves Rékának

2007. szeptember 27:

Napban, évben huszonhét -
s megállapíthatod:
éveid utolérték
a születésnapod.

S ahány nap még elférhet
e milléniumban:
annyi esztendőt érj meg
testi-lelki jókban!

Mondjuk: kereken százat...
S láthassák tieid:
értelme minden számnak
szépségbe öltözik.

Márciusi alkonyat

Már zöld a sétatéri gyep –
Már langyos az alkonyi szél –
Már port ver fel maga után
Az úton a lovasszekér.

Már tisztul a Szamos vize
– A hegyek már nem havasok –
És tükrében gyönyörködnek
a hídról az áthaladók.

Az égen halványul a kék –
A felhők is halványulnak.
S bágyadtan ontja alá
az alkony a végsugarat.

A portverő lovasszekér
A hídon most általhalad.
a víz tükre beleremeg
És homályos képet mutat.

A por lassan ereszkedik
a rezgő víz tükre fölé,
Míg a végsugár aranya
Lágyan-csillogást szór belé.

A víz tükre elcsendesül.
És meghal a rezgő sugár.
Megszűnik a lágy-csillogás
S utána ömlik a homály.

Langyos szél füstszagot hoz.
Ott túl, a kertek alatt,
Valahol most égetik el,
Ami a múlt őszből maradt...

Kékül a nagy messzeség.
Szürke már minden közel.
Sötét csontvázként merednek
A fák, az ágak reszketnek
S búsan néznek az égre fel.

Elkomorul a hangulat.
Most látszik csak, mily őszi még
a márciusi alkonyat...

Kolozsvár, 1936, március 23.

Ákos vizsga-verse

2007. szeptember 21. - Vonaton, Kolozsvár legújabb kincse felé, ABA-nézőbe

Ákos vizsga-verse

Már nem vagyok kicsi baba,
kicsi baba már csak ABA.
S már nemcsak óvodában,
itthon is van játszótársam.
De csak úgy, mint nagyobb testvér,
felelős vagyok a csendér'.
Hogy álmában is nőhessen -
jól kijövünk mi kettesben.
A jó isten is vigyáz ránk,
édesanyánk, édesapánk,
nagyszüleink, szép családunk -
egymásban mind angyalt látunk.
Nemcsak karácsonyfánál,
a szeretet mindenütt vár...
Mi most szépen játszadozunk,
s aztán tanulásba fogunk,
s leszünk papok, professzorok,
tudva, a munka jó dolog.
Felfedezzük Aba-várát,
s minden ember boldogságát.
Kolozsvár is lesz még kincses,
méltó gazdag szíveinkhez,
s valamennyi Ákos, Aba
a jót sosem hagyja abba.

Szeretettel, Dédnagyapa

Rékáéknak

Kolozsvári új lakásba
a régi Segesvár
emléket és reménységet
ébresztget és testál.

Meleg otthon s szép kilátás
kínálkozik végre,
s legyen családon s világon
áldás békessége.

Szeretettel déd s nagy -apátok

Én

Kisiskolásként

Életem nyugtalan máglya,
szívem elnémuló hárfa,
lelkem növekvő istenarc.

A sokszor fájó élettűzben
hárfám elnémul hamuvá,
míg földhomállyal küzdő lángok
felemelik az istenarcot

s viszik az ég felé.

Kolozsvár, 2004. július 18.

Ősi scholánkban - induló az Unitárius Kollégiumnak

Ősi scholánkban minden jó és szép.
János Zsigmond adja nevét s szellemét.
Valljuk, hogy a szabadság csak türelemmel ép,
Így vár ránk a Föld és így velünk az Ég.

Refr.(1)
Hit, szeretet, s hála vezet,
hű nevelő gondért örök tisztelet.
S bárhová jutunk, hívek maradunk,
Élj s mindig éltess Kollégiumunk!

Szorgalmunk árán haladás a juss.
Jelszavunk : Musis et Virtutibus.
Emberséges tudománnyal boldogul a lét,
Így vár ránk a Föld és így velünk az Ég.

Refr.(1)
Hit, szeretet, s hála vezet,
hű nevelő gondért örök tisztelet.
S bárhová jutunk, hívek maradunk,
Élj s mindig éltess Kollégiumunk!

Négyszázötven évnyi jelenlétünk itt
Készséggel szolgálni minket is tanít
Folytatni a történelmet ajzó örökség
Így vár ránk a Föld és így velünk az Ég.

Refr.(2)
Tudás, élő hit ajz és boldogít,
Dávid Ferenc szólít, s útbaigazít.
Megmaradunk, mert haladunk,
Él, s mindig éltet Kollégiumunk.

Szám s betű csodáit éljük „hic et nunc”,
Itt és mostra váltva Brassai tanunk.
Építgetjük honunk s népünk jobb, szebb életét
Így vár ránk a Föld és így velünk az Ég.

Juhász Aba dédunoka születésére

Sárd fölött van Aba vára,
Nem akadtunk gazdájára,
De hogy nekünk megszületett,
Nem töprengünk rejtély felett.
Ő családunk legnagyobbja,
S ezt nemcsak a legenda mondja,
Az ő nagyobb testvérkéjén,
Édesanyja s apja révén,
És mindnyájunk szeretetén
Uralkodóvá kiáltjuk
S érte a jó Istent áldjuk
Aba várán s Kolozsváron
S minden le s felfutó ágon
Családfánk közboldogsága.

Örökkévalóság

Pszt! Az örökkévalóság lelke jár itt:
kislányunk az ablak alatt
csendben játszik.
Feleségem az ablakból
meghatottan
nézi-nézi,
s a szívem egy nagyot dobban.

– Valamikor te is olyan
voltál, mint ő,
mikor az ég feletted volt
mesehintő ...
s valamikor ő is olyan
lesz, mint most te,
így tekint le.

S bár az örökkévalóság
meg nem áll itt:
a lányka az ablak alatt
mindig játszik.
S mindig lesz,
ki meghatottan
nézi - nézi,
s lesz ki versem,
messzi versem
felidézi.

Torockószentgyörgyön

Népi dallam

Torockószentgyörgyi templom azért is oly tágas,
hogy sok lelkes UNOSZ-tagot benne együtt láthass.
A fecskék is gyülekeznek, s messzire elszállnak,
mi meg biztos fészket erősítünk az itthon maradásnak.

Jókai legszebb regénye nekünk ”Egy az Isten”.
Adorián Manassénknak hiténél szebb nincsen.
Brassaink is innen indult, s tudományos szinten
vallja: hitünk a jövő vallása, hogy minket lelkesítsen.

A Székelykő s a vár között kies völgy ölében
szorgos bányásznép élt egykor kemény vaskenyéren.
S ha idővel megváltozott itt is annyi minden :
hit és munka mindig áldást hozott, hogy ránk is áldást hintsen.

Hazafelé

Torockószentgyörgyön is most jó volt együtt lenni,
hiszen ezt a boldog élményt nem pótolja semmi.
Hazatérve készítgessünk holnapot a mának,
s jövőre is a hűséges szívek egymásra találnak.

UNOSZ konferencia, Torockószentgyörgy
2007. szeptember 1.

Szeptemberi telehold

Szeptemberi telehold,
ugye csak egy mese volt
az én egész életem,
bűvös mesés éjjelen.

Ugye csak egy mese volt,
hogy sugarad erre szórt,
s ráhulltam a rögökre,
s megszépültek örökre.

Bűvös mesés éjjelen
nem voltam, s nem szégyellem,
se polgár, se hős, se bölcs ...
Szép a mese, föl ne költs!

Az én egész életem
könnyű volt a mérlegen,
hisz kevés jutott oda,
a mérleg rút, ostoba.

Szeptemberi telehold,
életem csak mese volt,
s az is marad örökre:
dal s mosoly a rögökre.

Ajánlás

Sűrítsünk az időbe
minél több jót és szépet,
ne múljanak hiába
a percek és az évek.

Míg tegnapokká válnak
a holnapok a mán át,
reményeink a tettek
szép emlékekre váltják.

Jelenünk drága kincs, hát
költsük csak oly dolgokra,
mit tolvaj el nem lophat
s meg nem emészt a rozsda.

2005. december 24.