A karácsony (unoka)emlékezet óta ilyen volt: Nagymama és Nagytata bent a belső szobában, sötétben. Unokák libasorban nagyság szerint felsorakozva az előszobában csipkedik egymást, mögöttük a Felnőttek (akik az ő nagyszüleikkel ugyanígy, ugyanitt karácsonyoztak) izgatottan várják a csengőszót. És a zongora ünnepélyes akkordjait. Csengőhang, Nagyapa (Tátesz) zongorázik és ekkor énekelve mindenki elfoglalja helyét:
Menyből az angyal, Pásztorok, Csendes éj, Ó fenyőfa, Ragyogj sok gyertyaláng, Angyalének, Három király, Karácsonyi csillag, Olyan hamar csonkig ég... A karácsonyfa ágai mögött látni a templomot, templomunkat.
Idén sem a papilakon. Hiányzik(!) Nagymama, dédunokák már négyen.
A legidősebb: Tátesz 92 éves,
a legkisebb: Félix-Hunor 13 hónapos. Mellette Aba, Orsi és Ákos dédunokák.
Ákosnak teljesült a legfőbb vágya:
igazi lovag lett!
Mindenkit elkényeztetett az angyal...
Tátesz ajándéka minden családnak egy gyertyatartó gyertyával és énekkel:
Hogy kétezernyolc angyala
sok gyertyatartót szül:
minden család vigye haza
szép lángját emlékül
Hogy mindenütt és mindenkor
- mint most - együtt legyünk,
s ki minden sorsban fényt csihol:
az Isten is velünk.