Búcsú az iskolától

Tanár se leszek egyelőre:
- rossz fiúk, be kár értetek,
hogy olykor végtelenbe nőve
szívetekhez nem érhetek ..

Tanár se leszek egyelőre
- jó fiúk, Isten veletek!
Gondoljatok az elmenőre,
ki titeket is szeretett ..

Tanár se leszek egyelőre:
- ti mosolygó osztályfalak,
sose boruljatok felhőbe,
hogy engem mindig lássanak ...
1944.szeptember 15.

Limai Róza-napi köszöntő

Magasztos Limai Róza,
nem ér fel téged a próza,
és vers is csak úgy ér fel,
ha a költő eléd térdel.

Jó, hogy leleplezted magad,
s most már végre látnunk szabad
- Kelemenbe öltözötten,
Imrifikált névbe szőtten.

hogy te vagy a harmatunk,
s szószéki anyagunk,
alapigénk, szóképünk,
illusztráció-gépünk ...
Ó, te arckép- sorozat,
mely kepénknek fokot ad!

Javasolom leborultan,
sugaradtól elvakultan,
hogy engedjék meg az egek,
és ezután legyen neved
vonzó rím, s nem kín-próza:
Kelimai Imróza.

Oklánd,1952. augusztus 30.

Annamária és István keresztelője

1971. augusztus 23.

Aratás után

Fú a szél a tarlón,

hol a búza volt ...

Hova lett a sarlóm?

Sarló, ím, a hold.

Fordul már az éle

- nézd, hogy ragyognak -

Learatom véle

a csillagokat.

Hajnalig megérem

az égi mezőn,

futó felhőszélen

lesz a pihenőm.

Messzevágó sarlóm

nem vesztem el én.

Fújhatsz, szél, a tarlón:

kenyerem a fény.

1951, Recsenyéd

Megszületett Annamária

A sárdi úton 1971. február 7-én:
Két kiló húsz deka
és mérhetetlen gond –
– mekkora unoka!!!
Hajdan nagyanyámhoz mentem Keresztúrra,
most meg unokámhoz megyek oda újra –
léptemben érik az idők egyensúlya.

Vera-képek

Vera VII. osztályos:
1968-ban a templom falánál:
Egyetemista (Kolozsvár, 1966-1971, Bölcsészkar, német-magyar szak):

Mit hozzon az angyal?

A lelkész:
Karácsony éje ím leszállt
legendás áhítattal,
lássuk most, jó testvéreim,
mit is hozott az angyal?

Gyerekek (minden versszakot más-más gyerek):
Ne hozzon kardot, trombitát,
a háború rossz játék,
a békesség volna most már
az igazi ajándék.

Igen! De van még valami,
jó angyal, ne feledd el,
a lelki nyugalom után
vágyik ma minden ember.

Hozz valami megnyugtatót
az élet-küzdelembe,
valamit, ami rávehet
jóságos türelemre.

Aminek érintésére
a lélek megenyhüljön,
s a túlfeszített idegszál
hárfává szelídüljön,

s zenélje el jobbik valónk
eszményét, igaz álmát,
s vetítse fakó egünkre
új kezdet szivárványát…

Jó angyal, minden angyalok,
ó, ha segíthetnétek
valamivel feloldani
a közönyt, hidegséget.

Az élet sok mindennel jár,
s tudva-tudatlan vétünk –
tiszta, ártatlan szíveink
mi adja vissza nékünk?

Be szép lehetne életünk,
mégis zavar a kétség –
egy csoda-lámpás kellene,
örök-égő reménység.

Hit és bizalom kellene,
ó, ebben nagy hiány van…
Ha bíznánk rendületlenül
Istenben s a világban.

Ó angyal, taníts meg minket
buzgóbban imádkozni,
hogy láthassuk az életet
jóságban virágozni.

Jó angyal, mondanom se kell,
hisz bajainkat látod.
Hozz megértést, szeretetet,
hogy megváltsd a világot …

Hozz jóságot, kedvet, derűt,
s enyhítő meleg könnyet,
és ihletést, mellyel mutass
a földi jónál fönnebb.

Hozz gyógyulást, vigasztalást
betegnek, gyászolónak,
s ha van, kinek sötét a ma.
ragyogjon föl a holnap.

Ragyogjon föl a biztatás
a halál küszöbén is –
s dalold el altató-dalul,
hogy van mennyország mégis...

Hozz valamit, jó angyalunk,
mi örök s végtelen,
mitől mind-mind jobbak leszünk
e boldog éjjelen.

Mert kell a hit, a szeretet,
a reménység, a béke…
-Angyali csengő muzsika,
ó, szólalj meg hát végre!

Mind:

Mert kell a hit, a szeretet,
a reménység, a béke –
- Angyali csengő muzsika,
ó, szólalj meg hát végre!!