Tudjuk-e?...

Tudjuk-e a miatyánkot?
- Kívülről mindnyájan tudjuk.
No de vajon belülről is?
Mély értelmét meggondoljuk?

Eldicsekedhetünk vele :
Úgy megy mint a vízfolyás!
No de vajon, van-e medre
bennünk s életünkbe ásva?

Vagy csak elzúg mint a zápor,
tova lesz a felületen?
Mondják mások, s mi is mondjuk ...
s marad szív és menny üresen...

Buzog-e fel mint a forrás
tenger ... ég ... és föld körútján,
tisztán, s szomjat oltó frissen?
S lesz-e dús erőmű-hullám?...

Tudjuk-e a Miatyánkot?
S éljük-e mint Jézus élte?
Nekifeszítjük-e lelkünk,
mint vitorlát a jó szélbe?...

S elvisznek-e szép szavak
Istenhez és jobb magunkhoz?...
- Tanuljuk meg "belülről" is -
Áldást reánk csakis úgy hoz.

Ébredés

És ott voltak az Olajfák-hegyén,
a Gecsemáné kertben,
hol negyven nap előtt,
nagycsütörtök estéjén
haláltusáját vívta
s megalkudott a keserű pohárral
tanító-mesterük ...
S hol elaléltan
néhány vigyázó tanítvány
álomba szenderült ...

S megálmodták a Golgotát
és a feltámadást ...
az ihlető NEGYVEN NAPot,
s a mennybemenetelt ...

Hogy végül felébredjenek
már mint apostolok,
és világgá vigyék a hírt,
hogy minden szívben ott dobog
és él a szeretet...

Emmaus

... S megölte Jeruzsálem a legnagyobbat is ...
Harmadnapon az Úton, mely Emmausba visz,
két szomorú tanítvány megtörten bandukol :
a szertefoszlott álmot nem érik már utol...

S egy vándor - csupa részvét - hozzájuk társul és
megkérdi, mért bús arcuk, mért dúlja szenvedés?

Megütközve felelnek : -Csak te, ki ne tudnád,
mily véget ért a mester? Hogy nemrég még hurrát
kiáltott a szent város, s a Dávid fiaként
várta, hogy helyreállít hatalmat, ősi fényt...
S hogy győzött az irigység . papok s vak vezetők
halálra kárhoztatták ... Ám közben híre jött,
hogy üres volna sírja, s talán feltámadott ...
nem tudjuk mire vélni. él-e még vagy halott? ...
... A halovány reménység gyászunkon átremeg,
s az új csalódás félsze most még gyötrelmesebb...

És megszólal a vándor. Sok mondandója van,
hogy fölébressze bennük, mi már kialvóban.
- Hisz Mózes , a próféták, s maga Jézus sem más,
mint az eszmélő élet , a fel-feltámadás.

A törvény megváltotta annyiszor Izraelt,
s próféciákkal lendült, mikorcsak útra lelt.
Aztán a Názáreti a Boldogság hegyén
elmondta, hogy létünk már isteni igény.
Nem lehet vak és béna múlás a semmibe -
csodát lobbant a Lélek, a Szív s a Tett műve.

A Golgota sírjáról elmozdulhat a kő,
tékozlók visszaútján , ha meggyül az erő ...
Ha testvér lett, feltámad a szamáriai,
s az is feltámad, akin tudott irgalmazni...
Ha rothadt búzaszemből százannyit aratol...
s a gyertya tartójába jut a véka alól ...

Ó, a Golgota sírján nem állhat meg a kő,
ha egyszer szívetekről elmozdította Ő...
És nem porlad a sírban , ki úgy bennetek él,
hogy Istenünk országát megélnetek a cél.

S ha szenvedett, azért volt, hogy ne feledjetek,
ha áldozattal jár majd a hívó szeretet...
Mit valaha megtesztek a legkisebbel is,
mintha vele tennétek, ... és aki vele hisz,
sosem marad magára, nem árva, hontalan,
hiszen a szeretetnek mindenre gondja van...

...Beszélt, beszélt a vándor, s a tanítványokon
eláradt a jó érzés, hogy Jézussal rokon,
vagy épp maga a Mester vándor mindenkiért,
ki a Kálváriáról így Emmausig ért ...

Igen, ők már ott voltak, s szerették volna, ha
biztató útitársuk még velük maradna...
Kérték :- Maradj velünk, mert alkonyodik, s a nap
már hanyatlik ... s a vándor, de jó!... velük maradt...

S mikor megtörte volna a kenyeret nekik,
megértették, hogy Jézust már el nem veszthetik ...

...Nekünk meg jó azt tudni, ha utunk arra visz,
hogy minden Golgotának van Emmausa is.
S ha végre odaérünk, s ha le is megy a nap :
míg egy jó ember lészen, Jézus velünk marad.

A harmadik az Isten igaza

Kilencvenkilencedikszer
indul a huszadik század,
sokmindentől túlterhelten
s hordár-sorsa ellen lázad.

Hiszen csak a súlyát érzi
s nem hasznát annak, mit annyi
ész és esztelenség nyújtott
a jövőnek továbbadni.

Bár a határállomásnál
lenne komoly vámvizsgálat,
s visszatartanák az átkost,
átengedve, mi nem árthat ...

Ne sajnáld a csempészárút:
megkönnyebbülhet az ember
s a huszonegyedik század
Isten-országába vesz fel.

S ne mondjuk, hogy hiú álom
ábrándozni az időről -
ne csak rémálomra teljen,
mely ideget s ocsut őröl...


Hassa át a valóságot
a lelkesülő igézet -
s Isten igaza éltesse
a harmadik ezredévet


Gyermekkori jó emlékem:
két kudarc után is bízva
kezdtem harmadszor a dolgot,
mert hittem róla, hogy tiszta.

S most, hogy még egy számot mondjak,
és ezt már a magaméból,
nyolcvanhároméves gyermek szívéből
jogos remény szól ...

Jogos, merthogy megbűnhődte
minden nép múltját s jövőjét -
Ugye, hogy nem várhat többé
a percekben mért öröklét?!..
1999.

Visszajött Petőfi

A szoboravatásra, utalva a mellszobor készítője
aggályára - nem tudta Petőfit lábak nélkül elképzelni...

Visszajött Petőfi,
nemcsak fel a várba:
a csatamezőbe
gyökerezik lába.

S ahogy kimagaslik
a tömegsír felett:
az érc bizonyítja,
hogy le nem győzetett.

Zengő verslábakkal
járja a világot,
s az tartja életben,
miért halni vágyott.

Fegyvere az írás
- ágyúból harangszó! -
ádáz harcok zaja
nem nyeli el - ajzó

eszméje velünk tart,
hogy valóbbra váltsák,
akik érted élnek,
szent világszabadság.

Segesvár, 1999. július 29.

Annamáriának és Péternek

25 Font, 25 USD, 25 DEM, 25 Ft, 25 lej ajándék mellé a vers:

Annamáriának és Péternek
összeesküvőjük alkalmával

"Huszonötöt" érdemeltek,
összeesküvők,
Ki is mérem íme nektek
többszörösen, sőt,
Megbűnhőditek együtt a
múltat s jövendőt.

S ha majd aranylakodalmat
ültök, mint szülők,
vagy mint nagyszülők:
én celebrálom a fényes
összeesküvőt.

Kolozsvár, 1998 Karácsony ötödnapján
Nagytata, a Nagymama nevében is

Dobd vissza

A Földünk nemcsak követ érlel,
a bántást viszonozd kenyérrel,
s ha pap vagy, vegyék mindenek,
mint úrvacsora-kenyeret.
1998