Hazafelé

A Szejkéről hazatérve
oly meleg a lelkünk,
hisz a közös forrás mellett
úgy magunkra leltünk.

Jövőre és minden évben
találkozzunk ismét,
s akik egyre jobb s hívebb testvérek,
egymást lelkesítsék.

Ahol nőnek gyermekeink

Ahol nőnek gyermekeink,
ifjúságunk ott van.
Hadd szokják meg velünk együtt:
egy nyáj egy akolban.

Hiszen minden nemzedékben
a lét újra indít
Velük s bennük mi is visszajövünk
s együtt leszünk mindig.

„Írásban és képben”

Dévavára romjairól
Szejke forrásáig –
hogy eszményünk érjen utol,
Dávid Ferenc jár itt.
S Orbán Balázs kél, hogy lássa :
áldással sok lépten,
milyen köztünk műve mai mása
írásban és képben…

Írásban, mert valamenny’ünk
arcán gondbetűkkel
áll, hogy egyre nő a terünk,
s baj van a szérűnkkel …
S képben ... ó, ha ily együttlét
könnyítne a lelken,
s testvér igaz testvér lenne ismét,
s hogy élhessen szebben :
Dávid Ferenc s Orbán Balázs
kísérne … KÍSÉRJEN !!
S buzogjon az örök Szejkeforrás
s létünk jobbá érjen.

Orbán Balázs sírjánál

Sok hajdani látogatást
viszonozni jöttünk.
Külön-külön kerestél fel,
s ím együtt köszöntünk.
Nagyapáink falvaiból –
s falvaiból elszórt
székely néped így ül veled
immár végtelen tort …
S amíg nyugszol hamvaidban
s takar Szejkéd földje,
él, mit írásban és képben
őrzöl mindörökre,
nem csak magadnak gyűjtve meg
zálogul a múltért,
hanem minden nemzedéknek
hogy küzdjön mint jussért.
Földből, szívből, anyanyelvből,
munkából, jobb létből,
fészket rakó s hazavágyó léptekből,
hogy érj föl
lélek- és világszabadság
szép magaslatára,
ahol Orbán Balázs, lelked
bennünk lel magára,
s tájainkat mély nyomával
járja, egyre járja,
s betér hozzánk, s viszonzásunk,
mint most, mindig várja,
s mindig jövünk újra s újra..
(De) sosem utoljára, sosem utoljára.

Vera és Pancsi lányai Szejkefürdőn

Szólj mese, szólj …

Szólj mese, szólj – elhiszünk.
Jöjj velünk, jöjj – elviszünk.
Törpék közé Hófehérke,
Árvácskának sok testvérke
szivárvány a jó egére kell!
Szólj mese, szólj – elhiszünk,
Jöjj velünk, jöjj. elviszünk !

Csendülj dal

Csendülj dal, s mint mese-csónak lengedezz simán!
Rád bízzuk, mit a szívünk kíván,
átkelünk most az Óperencián.

Hajszoljuk, mit a nagy távol nékünk tartogat,
látjuk már a lila partokat,
vár ott reánk egy színarany fogat.

Bölcs törpék s jó kis tündérek küldöttsége jő,
s mi náluk még nem fordult elő:
csillagot is kap minden érkező …

Csendülj dal, s mint mese-hintó szállj, ragadj tovább!
Hét erdőn s hét szivárványon át:
elérjük majd a gyémánt palotát…

Boldog lesz sok jó fiú meg sok rendes kislány,
ó, meg van, mit a szívünk kíván:
túl, túl vagyunk az Óperencián …