Szent karácsony

Román karácsonyi "colinda" egyszerűsített dallamára (O, ce veste minunată!)

Szent karácsony, illesd meg bús szívünket,
Mondd , ó, mondd, hogy ami szép
el nem tűnhet …
Csengve száll a dal, angyal szárnyakkal,
Minden kínt megszüntet.

Mondd, ó mondd, hogy igaz volt gyermekálmunk,
Mikor mind-mind fád körül fényben álltunk.
Csengve száll a dal, angyal szárnyakkal,
Még ma rátalálunk.

Indítsd újra megfagyott életünket,
Mondd ó, mondd, hogy aki jó üdvözülhet …
Csengve száll a dal, angyalszárnyakkal
viszi a szívünket.

Olyan hamar csonkig ég, ha ég a gyertyaszál

Olyan hamar csonkig ég, ha ég a gyertyaszál.
Alig jön el a szép ünnep, máris tovaszáll.
Ó, de tiszta angyalszárnyak, a gyermekek visszavárnak,
akkor is, ha öregednek már.

Csak most voltunk mi is ilyen boldog gyermekek,
és lám, most már mi készítünk boldog ünnepet.
Holnap pedig ők készítnek, ha majd jön, mert jön az ünnep,
hogy a gyertyák mindig égjenek.

Bérci szél meséje

Hol a Maros békén folydogál,
régi várnak omladéka áll,
s mesél-mesél a bérci szél:
- Járt e helyen sok jeles vitéz,
ha szólt a kürt, ki kard a kézben
bátor tettre kész …
Ámde volt egy megtört testű rab,
fehér … öreg, ki vért nem ontott,
mégis o volt legvitézebb …
- Ő a hitnek szelíd bajnoka,
elfeledni nem lehet soha …
mesél-mesél a bérci szél …

Utód, ki jársz a századok porán,
míg szíved vele fennen száll :
ragyogd fényét a tiszta hitnek,
hol az élted békén folydogál …

1979. augusztus 13., Déva vára

Balról jobbra: Bertalan Béla, ifj. Nagy Ferenc, Báró József, Báró Józsefné Derzsi Gabriella, Nagy Ferencné Báró Piroska, Nagy Ferenc, Báró Hajnalka, id. Báró József, Szabó Árpád

Fény

Dávid Ferenc négyszáz éve
élt és halt a tisztább hitért,
Déva várába zárt fénye
nem lobbant el, idáig ért.

Idáig hozzánk, hogy hívjon
keresni az igazságot,
hogy az ember csak azt higgye,
amit józan ésszel látott.

Hív, hogy megtaláljuk helyünk
ebben a csodás világban,
s a ránk eső részt vállaljuk
a tennivalókból bátran.

Hogy megérdemeljük mindig
küzdő elődeink fényét,
s egyre többen örvendezzünk,
hogy eloszlik a sötétség.

Csak jobbult életedben

Mély novemberi estben
Déva váránál jártam,
a régi hőst kerestem,
de sehol sem találtam.

s hogy visszatértem onnan,
hallom a harangszóban:
nem találhatsz meg engem,
csak jobbult életedben.

Üzenet

Ne ott keressetek engem,
hol enyészet s rom borong,
de ott, hol szent küzdelemben
új, dús lombot hajt a csonk.

Az életfa korhadt ágát
önnön súlya töri le,
míg mások a vihart állják
nőve épnek fölibe.

Ahol ősi gyökér táplál
s egészséges törzs lövell
a magasba, égbe már-már
s mégis hozzátok közel:

Ott, ott keressetek engem,
s magatokban is a fényt,
hol munkáltok békés rendben
Isten munkatársaként.

Te is életedben keresd
őt, kit sírhely nem jelöl –
Dávid Ferenc üzeni ezt
Déváról s Szejke felől.

Novemberi Szivárvány

Hol Déva vára fenn, zordan áll,
dalt vivő lelkünk most arra száll,
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván : szivárvány az emlékezet.

Por lett a zsarnok, por a bilincs,
s kit sírba küldtek, sírhelye sincs …
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván: szivárvány az emlékezet.

Hírt mondunk róla, meghalt a rab,
de szíve bennünk él és szabad!
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván : szivárvány az emlékezet.