Adventi üdvözlet

Fenyőt küld most a rengeteg,
és a múlt gyertyalángot.
A mélységek felzengenek,
s csengnek a magasságok.

Valami történik velünk
már évezredek óta,
hogy villanásnyi életünk
nem fér a koporsókba.

S valami történik tovább,
tűnő nyomunkon is túl,
hisz a mindenség unokák
léptével újra indul.

Biztass, örökzöld rengeteg!
Vezess, szeretet fénye!
Emberségünkből teljen egy
célját betöltő évre.

Évre, mely sorsunk nyissa,
s győzi a távot lába,
de szívünk is, hogy vissza –
térjünk Európába.

Segesvár, 2005

A magvető példázata

Jézus mondta egyszer ezt a szép példázatot:
A magvető kiment vetni, s szórta a magot.

Némely az útfélre esett – abból nem arat!
Azon nyomban felkapdosták mind a madarak.

Némely sekély, száraz földre, kövek közé hullt:
Hamar kikelt, s gyökértelen, kisült, elpusztult.

Némely pedig tövisek közt találta magát,
s a tövisek, ahogy nőttek – jaj, megfojtották. …

Ám a jó földbe is jutott, s teremhet a mag:
Némely harminc-, némely hatvan- s száz-annyit is ad.

Jézus végül példázatát így fejezi be:
- Hallja, kinek a hallásra van füle s szíve!

S nemsokára, hogy megértsék tanítványai,
Elmondta, mit akart ezzel jobban láttatni.

Elmondta, hogy a magvető ő, és mindazok,
Akik Isten országáért vetik a magot.

A magot, mely nem egyéb, mint jóra intelem –
miatta eke a sors, és szánt a szíveken.

S a magvetés egyre folyik, egyre hull a mag,
s mennyi kárba vész belőle, míg a szív arat!
Van, aki hallja az igét, de nem érti meg:
Elkapja a csipp-csupp-zsivaj... Oly útféli lett...

S van, aki mint köves talaj veszi az igét:
Örül neki, szalmalánggal egy-kettő kilép,

de mert nincs gyökere mélyen, csak hűlt helye lesz,
mihelyt látja, hogy az ige többre kötelez.

S van, akiben, mint a földben, tenyész a tövis:
a gond, amely nem csak éltet, hanem még öl is,

amikor csak ruha, étel és pénz a világ:
elfojtja ez, el a szívben az Isten fiát …

Ámde folyik a magvetés, tovább hull a mag,
s van szív, melyről a magvető mint vet, úgy arat.

Ó, van aki hallja, érti, s teszi az igét,
harminc-hatvan- és száz-annyi nem sok semmiképp.

Nem sok, mert művelt és tiszta s a vágy egyre hőbb,
hogy a szívnek is teremjen kenyeret a föld…

Íme, ez a magyarázat. Vizsgáld meg magad,
mert a magvetés még folyik, s egyre hull a mag...

Istenem, be szép!

Ez is a mi otthonunk,
hol szívünkön dolgozunk,
Hol a földre száll az ég …
Istenem, be szép!(bis)

Pajtás ez itt úgy ügyelj,
názáreti ácsműhely:
Éld a Jézus életét!
Istenem, be szép!(bis)

Gyertek, gyertek, gyermekek!
Épüljön a lelketek:
Benne tiszta holnap ég …
Istenem, be szép!(bis)


More than fine
This is our nice Sunday-school
Where love is the golden rule
And a joyful smile the sign –
O that’s more than fine! (bis)

Be aware and don’t forget
This is our own Nazaret
Where to Jesus we align –
O that’s more than fine! (bis)

All our world is a floowship,
All our life a charming trip –
All that we do spreads more sunshine –
O that’s more than fine! (bis)

Jó napsugár

Süss ide, süss oda, jó napsugár!
Legyen a szívünkben örök a nyár.

Belőled mindünknek, ó, bőven jut,
Tölts el hát kedveddel lányt és fiút.

Téged a jó Isten küldött hozzánk,
Bár mi is mindig így mosolyognánk.

Süss ide, süss oda, jó napsugár!
Legyen a szívünkben örök a nyár...

S ha egy percig tart a csend

Jó gyermekkel nincsen baj,
Akárhány van, nincsen zaj ..
Hallszik a méh, mint zümmögi:
- Így szeretlek, kis öcsi!

S ha egy percig tart a csend,
Halljuk már a jó Istent,
S így mutat utat hitünkben :
Megszólal a szívünkben.

A „Debrecenbe kéne menni ...” dallamára

Debrecenbe nem kell menni,
Pulykakakast nem kell venni:
Van nekünk egy csúnya, mérges,
De ha megjön újra szép lesz.

Nem kell mindjárt mérgelődni,
Semmi felett zsörtölődni:
Szívünkben is lyukas a kas –
hess el innen, pulykakakas!

A „Kolozsváros olyan város …” dallamára

A jó gyermek mindig boldog,
Nem kerülgeti a dolgot.
Mindig vidám, gondja nincsen:
Megsegíti a jó Isten.

Megsegíti a jó Isten –
Boldog, hogy van kit segítsen:
Jobb világhoz volna kedve –
S rábízta a gyermekekre.