Verának és Annamáriának

Kedves hóvirág sugallta februárelő,
egymást érő szülinapot fényre emelő.
Anyja s lánya így egyszerre ünnepelheti
éveik szép fordulóit - köztük fejtve ki
gyermek-, ifjú- és érettkor növő kincstárát –
s vissza – és előrenézve együtt éli át
sorsot vívő számokadta ütemek szerint
azt, mi ezer változatban él és áldást hint …

Harmincnyolc és hatvankettő együtt kívánt Száz –
s ilyen pontos találatot mi se magyaráz! –
Ha csak nem a számmisztikás matematika
meg szavunkat megelőző nyelvi misztika,
s az életkor koronáját így fejezi ki
gyűjtött évek mély értelmét – és tovább viszi…
De ha ünnepeltjeink ily példát nyújtanak:
hadd adjunk fel mi is példát, mit hoz ez a nap!

Ha száz igazul felezve kitesz Ötvenet
s tizenkettőt told vagy elhagy vágyó képzelet
a már elért évekhez vagy évekből mit vett
fejlő bölcsességben és szép visszanyert időn,
ha, mint mondtam, eltűnődünk a tizenkettőn?
S ha már majdnem ki is mondtam a várt eredményt,
elmondom jókívánságban, hogy értem s miként.
Úgy, hogy életbölcsességben ötvenévesen
jussál oly biztos tökélyre, hogy elég legyen
ama százig s azon is túl kis és nagy család
szeretettel vegye körül Annamáriát. –

Lánya anyja újra élje mindig úgy, mint most
sőt magát megsokszorozva mindnyájunknak oszt.
Otthonaink gondját oldja leleményesen,
s tanításban buzgósága sikeres legyen.
Nincs kora az ifjúságnak, csak lendülete:
társ, szülő és nagymamaként gyermekként üde.
S ahogy minden nemzedékkel a lét újra kezd,
hóvirágos februárban hadd érezzük ezt:
szülinapok ünnepelnek fejlő életet –
éltesse a jó Isten az ünnepelteket:
anyját s lányát s akik velük ünnepelhetnek!

Segesváron, 2009 február szülinapjain
meleg szeretettel: Édesapa, Nagytata –
és Nagymama emléke

Menyből az angyal

A karácsony (unoka)emlékezet óta ilyen volt: Nagymama és Nagytata bent a belső szobában, sötétben. Unokák libasorban nagyság szerint felsorakozva az előszobában csipkedik egymást, mögöttük a Felnőttek (akik az ő nagyszüleikkel ugyanígy, ugyanitt karácsonyoztak) izgatottan várják a csengőszót. És a zongora ünnepélyes akkordjait. Csengőhang, Nagyapa (Tátesz) zongorázik és ekkor énekelve mindenki elfoglalja helyét: Menyből az angyal, Pásztorok, Csendes éj, Ó fenyőfa, Ragyogj sok gyertyaláng, Angyalének, Három király, Karácsonyi csillag, Olyan hamar csonkig ég... A karácsonyfa ágai mögött látni a templomot, templomunkat.Idén sem a papilakon. Hiányzik(!) Nagymama, dédunokák már négyen.

A legidősebb: Tátesz 92 éves,

a legkisebb: Félix-Hunor 13 hónapos. Mellette Aba, Orsi és Ákos dédunokák.

Ákosnak teljesült a legfőbb vágya: igazi lovag lett!

Mindenkit elkényeztetett az angyal...
Tátesz ajándéka minden családnak egy gyertyatartó gyertyával és énekkel:

Hogy kétezernyolc angyala
sok gyertyatartót szül:
minden család vigye haza
szép lángját emlékül

Hogy mindenütt és mindenkor
- mint most - együtt legyünk,
s ki minden sorsban fényt csihol:
az Isten is velünk.

Három király

Ó, Betlehemnek szép csillaga,
úgy vár az éj, gyúlj ki már!
Három király most is keres,
három hazátlan király.

Ó, mert hazátlan, három király:
a hit, remény, szeretet.
Gyúlj ki, szívünk, árva mező,
nyújts nekik Betlehemet!

Juhász Ákos dédunoka és J. Jakabházi Annamária unoka
éneklik az 1950-es évek elején született dalt

Three Kings

O beautiful star of Betlehem,
So waits the night, light again!
Three homeless kings' re looking for you,
if it were not as in vain.

For there are really three homeless kings:
Faith, Hope and Love - all of them -
Light up our hearts - abandoned fields -
offering them Betlehem.

Karácsonyi csillag

Karácsonyi csillag,
fénye a szívünknek,
ragyogd be otthonunk,
így boldog az ünnep.

Így boldog az ünnep
és a sok mívesnap.
Ragyogd be életünk,
karácsonyi csillag!

Juhász Ákos dédunoka édesanyjával

Angyalének

Dallama: "A virágárus lány" című filmből a vak lány éneke

Angyalének, száll az éjnek
gyermekévek szárnyain.
Téli tájon gyönge lábnyom,
újra járom álmaim.

Téli tájon gyönge lábnyom,
újra járom álmaim.
Angyalének, száll az éjnek
gyermekévek szárnyain.

Juhász Ákos dédunoka
(a háttérben Juhász Aba dédunoka)

Fájlalja a hűség

Fájlalja a hűség a szűk börtön-cellát
s árvuló magasból közel s messze ellát:
a Rab szabadsága nemcsak változatlan
helytálló Sionban, de él nem egy fénylő új isteni lakban.

Mondják: helyén egykor roppant mélyű kút volt,
s Dávid Ferenc kútja hoz mélyebbről új kort:
lelkek szomjúságát Isten országának –
- s Déván is hívei templomába járnak …

Szeretettel gondol erre – mint sokan mások sok felőlről - Nagy Ferenc lelkész is Segesvárról 2008. november 7-én

Nagy Kórodi Enikő olvasta fel a dévai várban.

Emlékezés