Emlékeznek-e még
Mátéfi-nénire?
Én már nem értem őt,
de megvárt a híre.
Gondozta nővérem,
s még előbb anyámat,
ő hagyta reánk,
hol otthonunk, a házat.
És ami illeti
gyülekezetünket:
a kürtőskalácsot
ő szerettette meg.
Jó bükkfa-parázsnak
pirító hevében
készült, a nagyobból,
sokszor negyven-ötven.
Igen, a nagyobból
- régebb azt sütötték –
s azok fiadzották
azt a sok-sok törpét.
Törpe kürtőskalács
annyi nemzedékét,
mitől ízesebb a
szeretet-vendégség …
Lám, ránk mosolyognak…
fényeljék meg híre,
s emlékezzenek még
Mátéfi-néninkre,
ahogy én, nem-látott
késő unokája,
bükkfaparázs-szívvel
emlékezem reája.
1997. július 12., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése