Harminchárom éves szemmel
nézem fiamat s apámat:
rajzolódik életem, mely
amott nyugszik, emitt támad.
Egyensúlyba jut a mérleg,
tartalmát ha felölelte.
Eddig álmaim beszéltek,
most beszél a mérleg nyelve.
Mi lennék e kettő nélkül?
– Add uram, hogy úgy szolgáljak
kisfiamnak eszményképül
hogy elérjem jóapámat.
2007. február 24., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése