Csend búsul a hervadás felett.
Október rozsdásan a halálra vár.
Valaki messziről búcsút integet
S elfojtott zokogás sóhaja száll.
Szemünk a messzeségbe elmereng.
Kíséri útján a bús elmenőt.
Érezzük, valami oly nehéz bent,
Mélyen szívünkben valami eltörött.
Elfojtott zokogás sóhaja száll.
Szemünk a messzeségbe elmereng.
Október fáradtan a halálra vár.
S az elmúlás felett búsul a csend.
Kolozsvár, 1935.
2007. október 13., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése