Nem volt baj a három bölccsel,
míg a csillagot követték.
Csak Heródes palotája
jelent számukra kelepcét.
Becsapta őket a pompa
s a régi előítélet,
hogy hatalom és gazdagság
hoz a földre üdvösséget.
Bizony királyfit kerestek,
s hirtelen nagy bajt okoztak,
mert a zsarnok – ha féltékeny
s képzelődik – rossznál rosszabb.
Bosszút esküszik magában
s felhasználná a bölcseket
gondolván, hogy buzgóságuk
immár biztos nyomra vezet…
Hogy legyenek árulói
az ügynek, melyért rajongnak?!
Ó, inkább célba se jutni,
eszközeként a gonosznak!…
Ők az élet szép értelmét
keresik … ám csillag nélkül,
lám, mennyire eltévedtek,
s a halált szolgálnák végül …
El hamar a palotából,
Amely csak szörnyű kelepce!
Eltűnni! Eredmény nélkül
Visszatérni napkeletre!
De bánkódó lelkük felett
Ismét megjelent a csillag,
S örömmel rászánják maguk
Engedni az álmaiknak …
Meg is találják a házat,
S meg a szeretet csodáját,
Mely az élet szép értelme,
S kincseiket felajánlják.
Más úton lopóznak vissza
Messzi-messzi hazájukba…
Vajon-vajon mi lett velük?
Azt bizony senki se tudja…
Csak azt tudjuk valahányan
- tanúi évezredeknek –
ha jó csillaguk elhagyják,
a bölcsek is eltévednek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése