Régen és most
Hány karácsony szorzó fénye
lopakodott át az űrön,
hogy Betlehem zord egén is
egy-egy csillag még feltűnjön...
Vidd, KÖZLÖNY a köszöntőmet,
lapjaid nyílt angyalszárnyak,
dús fenyő a betűszőnyeg-
fészke sok sok gyertyalángnak...
Béklyó hull, enged a zabla.
Kis versben is csillag gyűlhet:
háromszázhatvanöt napra
fényt küld szívünkből az ünnep.
Életjelek
Életjelt adunk magunkról
időnként, ünnepek jöttén:
Boldog karácsonyt s új évet
kívánunk egymást köszöntvén.
S íme, újra indul Jézus
jobbítani a világot-
legyen róla is életjel
köszöntőnk, hogy legyen áldott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése