1972. december 7., csütörtök

Adventi szorongás

Jön Karácsony, s én megyek.
Nem kegyelmes már a távol,
tűnő vonat ablakából
köszöntöm az ünnepet.

A könnycsepp is gyertyaláng,
csak színtelen még a rajza,
ám a szenteste felajza,
s kigyúl árva fenyőfánk.

Fénylő ága messze ér,
és túl hetedhét országon,
látjátok-e? én már látom.
amint felenged a dér.

Jövővé lesz a jelen
lassan-lassan, majd felgyorsul,
s szokásaként egyszer , promptul
a véndiák itt terem ...

Most igaz, hogy épp megyek,
s nem kegyelmez bár a távol.
tűnő vonat ablakából
köszöntöm az ünnepet.
1972

1972. november 9., csütörtök

Üzenet örökzöld gallyal

Küldök egy gyöngéd zöld gallyat az őszből,
mely nem hervaszt, csak hallgatásba göngyöl
hogy télbetartó csendje őt idézze, aki a miénk immár százötven éve.
Fehéregyháza, Múzeumkert, 1972. november 9.

1972. augusztus 7., hétfő

Emeltkarú csonka tölgy

(A VillaFrankai kilátón)
Lásd , amott a fehéregyházi sík
az előtérben vihardúlta tölggyel,
amint a szabadságra esküszik
és megfogytan is, megtörten is zöldell...

A Villafrankán, 1962 nyarán

1972. május 18., csütörtök

Fúj a szél a tarlón

Fúj a szél a tarlón,
hol a búza volt:
hova lett a sarlóm?!
- sarlóm már a Hold.

Fordul is az éle,
nézd, hogy ragyognak:
learatom véle
a csillagokat.

Hajnalig megérem
az égi mezőn,
futó felhőszélen
lesz a pihenőm.

Messze-vágó sarlóm
nem vesztem el én:
fújhatsz szél a tarlón
- kenyerem a fény.
- 1952 -

1972. március 25., szombat

Kollektív szentelés

Szentelik a Kollektívet,
most az arat, aki nem vet.
Csupa virtus a kenyerünk:
ha már vagyunk, akkor legyünk.
- 1952 -

1972. február 26., szombat

Fagyos nyárban

Istenem, mit értünk,
bundában aratunk,
s közben a fagyos szél
elfújja a falunk.

Mi lesz még mivelünk,
a szép nyár merre tűnt?
Dalolj, hé, vidítsd fel
szomorú kenyerünk.
- 1952 -