2004. július 18., vasárnap

Juhász Ákosnak keresztelőre


Prológus

Adventi áhítat a Pata utcában,
angyalt nem vártak még ilyen nekiszántan.
Átrendezett lakás. A nagyszoba jobb lesz,
találjon itt minden méltó Őkelméhez.
Ágyacska, asztalka…fényben úszik minden…
Ez ama Mennyország, de nyolcadik szinten.
Emberteremtésnek a hatodik napja
Istenországának biztosabb alapja.

A gondos kismama tevékenyen várja,
még sose vigyázott ennyire magára…
Tudomány, gyakorlat, testi-lelki képzés
kiszámított mindent: evés, alvás, légzés…
Nincs az a szülészet, hol utánajárnak
egy ilyen aranyos és jó kisbabának…
Csupa figyelem és éberen is álom,
s álomban éberség… S az Apuka, látom,
a ház uraként is oly kész, hogy szolgáljon.
Mert a kicsi székely érkezik maholnap,
együtt tesznek-vesznek, figyelnek, hódolnak…

Így telnek a napok…az ősz télbe fordul,
S meghozza a tavasz. S mi kell még a jón túl?!
Minden úgy megy végbe, amint volt tervezve,
s közelt –távolt betölt Istenünk jókedve.
Hogy is írhatnám le a leírhatatlant?
Inkábbad most átugrom, s velem együtt a lant.


Első szín: FARKAS UTCAI TEMPLOM, 1998. December 29.
Második szín: KERESZTELŐ – szépprózában a Nagyapa


Fény-váltó Karácsony menyegzőre hívott öt és fél év előtt,
s most az érlelő nyár hozott keresztelőt.
Mert, mire vágyódtunk, oly szépen teljesült,
s kicsi JUHÁSZ ÁKOS ismét egybegyűjt.
Juhász s Jakabházi nem külön két család,
együtt magáénak vall most egy unokát.
vagyis egy unoka magáénak vall
Két eggyé forrt szülőt családjaikkal.
Nem foszlik el kincse Kolozsvárunknak,
mert ily drága kinccsel múltat mának ad,
és jövőt a mának. Ősök ezere jön e kis legénnyel,
s jobb valónk vele.
Ó, te kicsi székely,
te kicsi magyar,
kincs a vér szívedben
s ajkadon a szó s dal.
Kincs álmodott lépted Erdély tájain,
honnan élted indul ősök szálain.
Most, mint dédnagyapa, idézem egy versem,
s vele hatvanhat év szolgálatát zengem.
Hogy a keresztelő élt életté váljon,
szertevitte sok-sok gyermektanítványom.

Keresztelő János a Jordán vizében
keresztelt, hogy erőt vegyen bűnön-vétken.
De jelképes tette mellett elmondotta:
tűzzel keresztelni a megváltás dolga.
S aki utána jött: tűzzel és lélekkel
keresztelt, s példája megáld szebb élettel.
Ezért a víz mellett legyen ott a lélek,
s neveljen mindenkit Isten gyermekének…

Mit érthetne, s érez ebből kicsi ÁKOS?
Csak azt, hogy körötte fehér galamb szálldos,
s égi Atyánk halljuk át az aranyködön:
Ez szerelmes fiam, kiben gyönyörködöm…