2005. november 14., hétfő

A magvető példázata

Jézus mondta egyszer ezt a szép példázatot:
A magvető kiment vetni, s szórta a magot.

Némely az útfélre esett – abból nem arat!
Azon nyomban felkapdosták mind a madarak.

Némely sekély, száraz földre, kövek közé hullt:
Hamar kikelt, s gyökértelen, kisült, elpusztult.

Némely pedig tövisek közt találta magát,
s a tövisek, ahogy nőttek – jaj, megfojtották. …

Ám a jó földbe is jutott, s teremhet a mag:
Némely harminc-, némely hatvan- s száz-annyit is ad.

Jézus végül példázatát így fejezi be:
- Hallja, kinek a hallásra van füle s szíve!

S nemsokára, hogy megértsék tanítványai,
Elmondta, mit akart ezzel jobban láttatni.

Elmondta, hogy a magvető ő, és mindazok,
Akik Isten országáért vetik a magot.

A magot, mely nem egyéb, mint jóra intelem –
miatta eke a sors, és szánt a szíveken.

S a magvetés egyre folyik, egyre hull a mag,
s mennyi kárba vész belőle, míg a szív arat!
Van, aki hallja az igét, de nem érti meg:
Elkapja a csipp-csupp-zsivaj... Oly útféli lett...

S van, aki mint köves talaj veszi az igét:
Örül neki, szalmalánggal egy-kettő kilép,

de mert nincs gyökere mélyen, csak hűlt helye lesz,
mihelyt látja, hogy az ige többre kötelez.

S van, akiben, mint a földben, tenyész a tövis:
a gond, amely nem csak éltet, hanem még öl is,

amikor csak ruha, étel és pénz a világ:
elfojtja ez, el a szívben az Isten fiát …

Ámde folyik a magvetés, tovább hull a mag,
s van szív, melyről a magvető mint vet, úgy arat.

Ó, van aki hallja, érti, s teszi az igét,
harminc-hatvan- és száz-annyi nem sok semmiképp.

Nem sok, mert művelt és tiszta s a vágy egyre hőbb,
hogy a szívnek is teremjen kenyeret a föld…

Íme, ez a magyarázat. Vizsgáld meg magad,
mert a magvetés még folyik, s egyre hull a mag...

Istenem, be szép!

Ez is a mi otthonunk,
hol szívünkön dolgozunk,
Hol a földre száll az ég …
Istenem, be szép!(bis)

Pajtás ez itt úgy ügyelj,
názáreti ácsműhely:
Éld a Jézus életét!
Istenem, be szép!(bis)

Gyertek, gyertek, gyermekek!
Épüljön a lelketek:
Benne tiszta holnap ég …
Istenem, be szép!(bis)


More than fine
This is our nice Sunday-school
Where love is the golden rule
And a joyful smile the sign –
O that’s more than fine! (bis)

Be aware and don’t forget
This is our own Nazaret
Where to Jesus we align –
O that’s more than fine! (bis)

All our world is a floowship,
All our life a charming trip –
All that we do spreads more sunshine –
O that’s more than fine! (bis)

Jó napsugár

Süss ide, süss oda, jó napsugár!
Legyen a szívünkben örök a nyár.

Belőled mindünknek, ó, bőven jut,
Tölts el hát kedveddel lányt és fiút.

Téged a jó Isten küldött hozzánk,
Bár mi is mindig így mosolyognánk.

Süss ide, süss oda, jó napsugár!
Legyen a szívünkben örök a nyár...

S ha egy percig tart a csend

Jó gyermekkel nincsen baj,
Akárhány van, nincsen zaj ..
Hallszik a méh, mint zümmögi:
- Így szeretlek, kis öcsi!

S ha egy percig tart a csend,
Halljuk már a jó Istent,
S így mutat utat hitünkben :
Megszólal a szívünkben.

A „Debrecenbe kéne menni ...” dallamára

Debrecenbe nem kell menni,
Pulykakakast nem kell venni:
Van nekünk egy csúnya, mérges,
De ha megjön újra szép lesz.

Nem kell mindjárt mérgelődni,
Semmi felett zsörtölődni:
Szívünkben is lyukas a kas –
hess el innen, pulykakakas!

A „Kolozsváros olyan város …” dallamára

A jó gyermek mindig boldog,
Nem kerülgeti a dolgot.
Mindig vidám, gondja nincsen:
Megsegíti a jó Isten.

Megsegíti a jó Isten –
Boldog, hogy van kit segítsen:
Jobb világhoz volna kedve –
S rábízta a gyermekekre.

A „Megy a gőzös…” dallamára

Nem csak gőzös, motor is megy Kolozsvárra,
S aki siet, repülő is visz már oda …
De hová a lelkünk vágyik,
Semmiféle motor nem visz el odáig.

Mindenkit vár a boldogság állomása,
Csak a szívünk legyen kész az indulásra –
védjük, óvjuk, legyen tiszta,
s legyen benne Jézus, aki igazítsa.

Induljunk el szív a szívhez kapcsolódva,
S bizakodva nézzünk fel a csillagokra. –
Nem kell gőzös, motor sem kell:
Mindenhova eljutunk mi SZERETETTEL.

2005. november 12., szombat

The Sekler Hymn

traditional translation by Ferenc Nagy and G.K. Beach

Who knows the pathway were hard fate shall lead us?
What gleam yet pierces through the dark of night?
Still lead your people once more to their glory,
On legend’s starpath, Csaba, prince of light!
Small band of Seklers, battered as an old rock…
Faithfully standing in the plain, we saw…
We’re inundated by a hundred storm-floods
God, save our homeland, Transilvania!