2006. február 24., péntek

Háromsorosok

Elfogta a bokor elől a napfényt a nagy fa
kárpótlásul sűrűsödő árnyait ráadta –
merthát kész a jólszituált minden áldozatra.

Nem a helyemen

Nemes növény voltam –
gyomnak számítottam:
nem a helyemen nyíltam.

Mezők lilioma


Salamonnál ékesebben
miért neveli az Úristen,
hogy mire megkedvelik:
kemencébe vettetik.

Irisztelep

Irisztelep

A külvárosi házak
talán még emlegetnek,
talán mesélnek rólam
rongyoska gyermekeknek.

Mert nagyon messze járhat
ami belőlem árnyék,
de ami napsugár volt,
az most is köztük jár még.

Proletárok papja

Proletárok papja voltam,
prédikáltam és daloltam.
Fagyban, sötétben és sárban
a mosolyról prédikáltam.
Volt hét, hogy csak kétszer ettem,
de mindennap énekeltem.
Tüzem se volt egész télen,
éltem az ég melegében,
s a jó napnak segítettem,
hogy benn fényljék a szívekben.

Külvárosi domboldalon
született , haj, sok-sok dalom
abban a kis házikóban,
ahol olyan boldog voltam.

Nem magamért, senki másért,
néhány szegény proletárért
az életem odaadnám,
ha még ma is ott lakhatnám,
s éhezhetnék, s hogyne fáznék
néhány szegény proletárért,
ha hihetném, hogy itt minden
olyan közel van, mint hittem.