2005. december 14., szerda

Adventi üdvözlet

Fenyőt küld most a rengeteg,
és a múlt gyertyalángot.
A mélységek felzengenek,
s csengnek a magasságok.

Valami történik velünk
már évezredek óta,
hogy villanásnyi életünk
nem fér a koporsókba.

S valami történik tovább,
tűnő nyomunkon is túl,
hisz a mindenség unokák
léptével újra indul.

Biztass, örökzöld rengeteg!
Vezess, szeretet fénye!
Emberségünkből teljen egy
célját betöltő évre.

Évre, mely sorsunk nyissa,
s győzi a távot lába,
de szívünk is, hogy vissza –
térjünk Európába.

Segesvár, 2005

2005. november 14., hétfő

A magvető példázata

Jézus mondta egyszer ezt a szép példázatot:
A magvető kiment vetni, s szórta a magot.

Némely az útfélre esett – abból nem arat!
Azon nyomban felkapdosták mind a madarak.

Némely sekély, száraz földre, kövek közé hullt:
Hamar kikelt, s gyökértelen, kisült, elpusztult.

Némely pedig tövisek közt találta magát,
s a tövisek, ahogy nőttek – jaj, megfojtották. …

Ám a jó földbe is jutott, s teremhet a mag:
Némely harminc-, némely hatvan- s száz-annyit is ad.

Jézus végül példázatát így fejezi be:
- Hallja, kinek a hallásra van füle s szíve!

S nemsokára, hogy megértsék tanítványai,
Elmondta, mit akart ezzel jobban láttatni.

Elmondta, hogy a magvető ő, és mindazok,
Akik Isten országáért vetik a magot.

A magot, mely nem egyéb, mint jóra intelem –
miatta eke a sors, és szánt a szíveken.

S a magvetés egyre folyik, egyre hull a mag,
s mennyi kárba vész belőle, míg a szív arat!
Van, aki hallja az igét, de nem érti meg:
Elkapja a csipp-csupp-zsivaj... Oly útféli lett...

S van, aki mint köves talaj veszi az igét:
Örül neki, szalmalánggal egy-kettő kilép,

de mert nincs gyökere mélyen, csak hűlt helye lesz,
mihelyt látja, hogy az ige többre kötelez.

S van, akiben, mint a földben, tenyész a tövis:
a gond, amely nem csak éltet, hanem még öl is,

amikor csak ruha, étel és pénz a világ:
elfojtja ez, el a szívben az Isten fiát …

Ámde folyik a magvetés, tovább hull a mag,
s van szív, melyről a magvető mint vet, úgy arat.

Ó, van aki hallja, érti, s teszi az igét,
harminc-hatvan- és száz-annyi nem sok semmiképp.

Nem sok, mert művelt és tiszta s a vágy egyre hőbb,
hogy a szívnek is teremjen kenyeret a föld…

Íme, ez a magyarázat. Vizsgáld meg magad,
mert a magvetés még folyik, s egyre hull a mag...

Istenem, be szép!

Ez is a mi otthonunk,
hol szívünkön dolgozunk,
Hol a földre száll az ég …
Istenem, be szép!(bis)

Pajtás ez itt úgy ügyelj,
názáreti ácsműhely:
Éld a Jézus életét!
Istenem, be szép!(bis)

Gyertek, gyertek, gyermekek!
Épüljön a lelketek:
Benne tiszta holnap ég …
Istenem, be szép!(bis)


More than fine
This is our nice Sunday-school
Where love is the golden rule
And a joyful smile the sign –
O that’s more than fine! (bis)

Be aware and don’t forget
This is our own Nazaret
Where to Jesus we align –
O that’s more than fine! (bis)

All our world is a floowship,
All our life a charming trip –
All that we do spreads more sunshine –
O that’s more than fine! (bis)

Jó napsugár

Süss ide, süss oda, jó napsugár!
Legyen a szívünkben örök a nyár.

Belőled mindünknek, ó, bőven jut,
Tölts el hát kedveddel lányt és fiút.

Téged a jó Isten küldött hozzánk,
Bár mi is mindig így mosolyognánk.

Süss ide, süss oda, jó napsugár!
Legyen a szívünkben örök a nyár...

S ha egy percig tart a csend

Jó gyermekkel nincsen baj,
Akárhány van, nincsen zaj ..
Hallszik a méh, mint zümmögi:
- Így szeretlek, kis öcsi!

S ha egy percig tart a csend,
Halljuk már a jó Istent,
S így mutat utat hitünkben :
Megszólal a szívünkben.

A „Debrecenbe kéne menni ...” dallamára

Debrecenbe nem kell menni,
Pulykakakast nem kell venni:
Van nekünk egy csúnya, mérges,
De ha megjön újra szép lesz.

Nem kell mindjárt mérgelődni,
Semmi felett zsörtölődni:
Szívünkben is lyukas a kas –
hess el innen, pulykakakas!

A „Kolozsváros olyan város …” dallamára

A jó gyermek mindig boldog,
Nem kerülgeti a dolgot.
Mindig vidám, gondja nincsen:
Megsegíti a jó Isten.

Megsegíti a jó Isten –
Boldog, hogy van kit segítsen:
Jobb világhoz volna kedve –
S rábízta a gyermekekre.

A „Megy a gőzös…” dallamára

Nem csak gőzös, motor is megy Kolozsvárra,
S aki siet, repülő is visz már oda …
De hová a lelkünk vágyik,
Semmiféle motor nem visz el odáig.

Mindenkit vár a boldogság állomása,
Csak a szívünk legyen kész az indulásra –
védjük, óvjuk, legyen tiszta,
s legyen benne Jézus, aki igazítsa.

Induljunk el szív a szívhez kapcsolódva,
S bizakodva nézzünk fel a csillagokra. –
Nem kell gőzös, motor sem kell:
Mindenhova eljutunk mi SZERETETTEL.

2005. november 12., szombat

The Sekler Hymn

traditional translation by Ferenc Nagy and G.K. Beach

Who knows the pathway were hard fate shall lead us?
What gleam yet pierces through the dark of night?
Still lead your people once more to their glory,
On legend’s starpath, Csaba, prince of light!
Small band of Seklers, battered as an old rock…
Faithfully standing in the plain, we saw…
We’re inundated by a hundred storm-floods
God, save our homeland, Transilvania!

2005. október 24., hétfő

Két jelszavunk

Szabadság s türelem,
vezessen e kettő.
Hit dolgában minden
kényszer kerülendő.

Miről meggyőződtem
higgyem s valljam bátran,
s erre jogosuljon
minden embertársam.

Unitáriusnak lenni

Jóatyánk az isten,
testvérek vagyunk,
Jézussal szeretni
s hinni tanulunk.

Mert az egész világ
Isten országa,
s aki így éli meg,
nem él hiába.

Értelmes szabadság
s türelem vezet
s mindeneknek nyújtunk
békés jobbkezet.

Unitáriusnak
lenni érdemes:
becsüld meg vallásod,
s higgy, remélj, szeress!

2005. augusztus 21., vasárnap

Zsuzsi és Thomas esküvője

Fent Skóciában egy nehéz hágó vezet a REST AND BE THANKFUL nevű hegyre. Innen messze lehet látni, látni, amint a ködből előjönnek az utak, és ezek az utak a vándort vezetik célja felé.
Úgy érzem, hogy életünk egy hasonló magaslatára érkeztünk, ahonnan visszanézve hálásan látjuk a földrajzi neveket, amelyek életutak: Friedrichshafen és Osijek, ezek Kölnbe vezetnek. Következik Porz. Egy élet elindul: Thomas 1970-ben október 27-én. Aztán Saarluis, iskola, Saarbrücken, egyetem s … mondjam-e ki? Jéna. Mert azt egyszer is elég kimondani s megélni.
Segesvár, Déva, Kolozsvár, Medgyes és Segesvár ismét:1975. szeptember 22-én megindul itt is egy élet. Aztán Medgyes, iskola, Kolozsvár, egyetem, Berlin, Weimar, és hát Jéna és… egyetemi könyvtár. S olyan ez mintha könyvben lenne megírva …
De az élet nemcsak földrajz, hanem történelem is. S ezekhez a pontokhoz kapcsolódik nemzedékek megjelenése, áldozatok vállalása… Előjönnek a nemzedékek Európa legzavarosabb évtizedeiből, amikor a puszta élet veszélye mellett szívek egymásra találása, gyermekek születése, áldozatvállalás, a nevelés örömei, a nehézségek vállalása… El lehet-e mondani, mit jelentett az az idő, amíg eljutottak idáig., a csúcsra gyermekeink?
És nézték, és meglátták egymást, ahogy azt Heine kifejezi:
Csak állnak mozdulatlan
a csillagok ott fenn
sok ezredéve, s nézik
egymást szerelmesen.
Beszélgetnek oly nyelven,
Mely oly gazdag és szép,
de hol van az a nyelvész,
ki bírná értelmét?
Ám én jól megtanultam,
s el nem felejthetem,
hisz nyelvtanul szolgál hozzá,
ha nézem kedvesem.


És ebből következett ezen a hágón a frígykötéshez való érkezés.

Bevezetésnek ennyi elég, s most rátérek a tárgyra: elsősorban igazságot szolgáltatok a nyelvészeknek, és folyamodok a fizikushoz s a matematikushoz, mert azok a csillagok nem állnak mozdulatlanul, hanem a maguk világűri útját járják. Abban a világban, amely Kant elragadtatásában így hangzik: „Két dolog van, amelyet látva és meggondolva, nem tudok betelni: fölöttem a csillagos ég és bennem az erkölcsi törvény”. Milyen nagyszerű összefoglalása ez a mindenség törvényszerűségének, mely fent és lent, mindenütt összhangban tartja a világot.! Mert ahogy az égitesteket a mindenség törvénye irányítja a végtelenben, úgy itt a Földön is az embert a mindenség lelke vezérli családban, társadalmi közösségben .

De az élethez kell a hangulat, a kedv, a lelkesedés, hogy ne legyen egyhangú, gépies , hanem lendületes, kedves, jóízű minden helyzetben.
Erre veszem a Bibliából a kánai mennyegző példázatát. Mennyegző volt Kánában , és meghívták Jézust is. Miután elfogyott a bor, Jézus a vizet borrá változtatta, és ez jobb ízű lett mint az előző ital volt. A víz alapeleme a földgolyónak, és épp úgy testünknek. De csak akkor van igazi hatása, ha a hit és a szeretet hozzátársul , és kedvet, hangulatot, a tiszta élet mámorát nyújtja nekünk.
Meghívtuk Jézust , íme , erre a mennyegzőre is, de ott kell lennie állandóan abban az igyekezetetekben, hogy szövetséget kössetek.
Egybeeseik ez a frígykötés István király napjával, aki kereszténységre térítette népét, amikor a kereszténység által hívta meg jézust arra a frígykötésre, amit népe leendő hazája földjével kötött. Elfogyott a kalandozások bora, de a mindennapi élet munkássága és a haza felvirágzása igazi mámorát adta a leegyszerűsödött, de az életútját felfelé irányította de a haza művelése egyszerűbb de nagyszerűbb mámorral járt . Meghívta Jézust, aki más minőséget adott a kötelességteljesítésnek. Így nyugodtabb, hangulatosabb, mert a jól végzett munka adja meg igazi ízét, mámorát az életnek. (Kell a mosoly…)
S ebbe érkeztünk s ebben folytatjuk életünket, ez szabja meg a célt, az utat, a módot, ahogyan a mindennapi gondolkozás, akár a tudományos, el a filozófuséhoz minden időleges disszonanciák ellenére újra meg újra egyenesbe jön a szférák zenéje s a Föld balladája. Ennek vagytok elhívatottjai, résztvevői millió meg millió embertársunk lelkiismeretvezette mindennapi életében. Mert minden időknek megvolt a maga jellegzetes megtorpanása és továbblépte. Így szorongatja minden fejlettsége ellenére az exisztenciát, a létet , a mi világunkat az aggodalom, a gyarlóság, a magányosság, az elszigetelődés, az önazonosság tudatának hiánya – ahogy az exisztencializmus kifejezi . De ugyanakkor mindenütt ott van a vágyakozás a szabadságra, az önazonosság megélésére és az elidegenedett emberiségnek a vágya, hogy önmagával és Istennel megbékéljen. Erre vagyunk hívatva, s ti különösen most, amikor életetek második, érett szakaszába indultok, egymás mellett, egymást erősítve, megsokszorozva a szeretetet, a bátorságot, az áldozatkészséget s a boldog munkásságba való kiteljesedést. Mert a házasságban nemhogy elvesztenénk egyéniségünket, hanem állandóan fejlesztve élünk egymás mellett, ahogy az egyes egy másik egyessel a 11-et teszi ki, tehát tízzel emeli meg értéketeket. Mert az egyes, ha szorozza vagy osztja magát, mindig csak egy marad, s ha pusztán összeadja magát, legfennebb kettő lesz csupán. Ez a célja és beteljesedése a ti házaséleteteknek. Ez az első pontja mondanivalómnak.
A második abból adódik, hogy miért vagyunk itt.
Érdekesen esett ez a mi ünnepünk egybe a kereszténység terjedésének egy fontos állomásával, ami nemcsak minket magyarokat érint. István király napja volt a tegnap. 1005 évvel ezelőtt tért népével a kereszténységre. S mert mennyegzőn vagyunk, fogadjátok el tőlem az Évangélium tudósításához való hasonlítását a mi helyzetünknek.
A kánai mennyegző (szerintünk inkább legendája, de) nagyszerű példázata szerint Jézus a lakodalmi ital elfogytával a vizet borrá változtatja. Mit mond ez számunkra? István király német élettársával, Gizellával meghívta Jézust arra a frígyre, amit népe országának földjével kötött. Míg más népek mintájára a további kalandozásokkal a magyarság is eltűnt volna a történelem színpadáról, Jézus tanaival, példájával, hatásával, életfelfogásával, világnézetével, vallásával megízesítette a békés fejlődésre alkalmas ország népét, hogy emelkedett lelkülettel Isten országát éljük. Ezt jelenti a mi mindennapi életünkben a kereszténység. Istenről különböző hitnézeteink lehetnek, mert meghaladja emberi képességünket, de Jézus jelenléte ezen az esküvőn és életünkben a mindennapi, az esztendők és évtizedek egyszerű, de lelkesebb , szeretetteljes szolgálatunkat megízesíti bárhol élünk is a Földön. Ezt a meghívását Jézusnak ezért kell mindennapivá tegyük, mert így köt frígyet a mi halandó életünk az örökkévalósággal, ha felemelkedünk a felismert és felkínált emberi szerepünkre ebben a világban, mely Isten országa. És sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Így teljesedhetik be a ti életetek is együtt a miénkkel , és akkor nem hiába jutottunk el a mi REST AND BE THANKFUL hegyünkre. Mert befejezésül az következik, ami befejezhetetlen, hisz azért küzdöttünk meg a hágó kapaszkodóival, hogy megérett életünket, sorsunkat tovább folytassuk. Várnak ránk a holnapok útai, s ha hálásak tudtunk lenni a múltért, akkor abból az érzésből a reménység biztonságérzete támad. S itt a fontos az, hogy a magasság, a fennköltség érzetével járjuk alázatosan is az eljövendő utunkat , s gondoljunk mindig a költővel arra, hogy:
Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullana ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.
Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
egy ütemben.
Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak lennénk egyedül,
szárnyak vagyunk egymással.

(Váci Mihály)
Erre mondjátok el az örökhűségi fogadalmat!

2005. április 24., vasárnap

Mese

Tatu, Tatu!
Így is hívnak már engem.
Be halk szavú,
be halk szavú is lettem.

Mesét mondok
egy kislányról, ki egyszer
oly boldog volt,
mégis könnyezve ment el.

S a bús legény
azóta nem találja,
őt keresvén
néz minden kisleányra...

Most épp itt jár,
hunyd be szemed, hogy lássad,
s holnap is vár,
s be jó lesz játszótársnak!

És kislányom
mosolyogva elalszik
s a kiságyon
mesém már alig hallszik.

A bús legény
be jó lesz játszótársnak...
Tatu, szegény,
hunyd be szemed, hogy lássad.

2005. február 15., kedd

Irénkének

Februárnak idusa
ötvenhatnak is jussa,
s ne legyen majd száznak se,
s Irénkénk Isten éltesse.

Boldog születésnapot kíván Segesvárról
2005 február közepén

Mámesz és Tátesz