2008. február 24., vasárnap

Este

Be jó, hogy este van már
s hazafelé megyek,
hol meleg szoba várhat,
s anyjával két gyerek.

Átölel feleségem,
Pirinkó s Anikó,
bennük van félretéve
a mából, ami jó.

A napi nevetésből
pár percnyi jut nekem,
s az órák ernyedt súlya
álomba hull velem.

A tékozló fiú példázata

Két fia volt egy gazdának -
egyik öröm, másik bánat.
Mert oly házias az egyik,
otthon, mezőn úgy törekszik ..
A másik elvágyik, messze,
s kéri atyját, hogy eressze,
adja ki az örökségét,
s el is tűnik vele végképp ...

Ám a vagyon bármilyen nagy,
tobzódásban csak elapad...
s mulatozás cimborái?
- A bajban egyet se látni.

S ki urizált könnyű létben,
ott nyomorog szomjan, étlen,
s mivel nem szokott munkához :
jut a disznók vályújához.
Mert egy fösvény gazdag ember,
kinek állatja sereggel,
felfogadta szolgájának -
s most a fiú látva-láthat :
mily cudar sors kivetetten
nyomorogni idegenben,
s otthon az utolsó szolga -
béresnek is jobb a dolga ...

Hazamenni volna jó ! Hát
fogalmazza mondandóját :
- Atyám, vétkeztem ellened
s az Ég ellen ... Nem lehetek
méltó, hogy nevezz fiadnak...
szolgáid közt hadd maradjak!

S útra kel, lerongyoltan ...
- Ó, egykor de balga voltam:
elhagytam a drága hazát,
s most a szívem fájva-fájhat ...
Ó, hogy is nem értékeltem,
ami várt az ősi telken ...
Csalóka ábrándot űzve
vetettem magam az űrbe,
ahol minden idegenség ...
Jaj, ezután mi jöhet még?!

De íme, csodák csodája:
rossz fiát az atyja várja!
S míg a megtérő csak önvád,
jó atyja a szavába vág .
- Ó, ki elveszett volt, halott,
megjött, megvan, feltámadott!

Házam, nép, örüljünk hát4
adjatok rá díszes ruhát,
vágjátok le a nagy tulkot,
vacsorára ma nem túl sok:
fiam, az elveszett, halott,
megvan! Itt van! Feltámadott!

...Ugy-e megértitek, ki a
megbocsátó Édesapa,
s azt is, hogy ki ez a hiú
tévelygő tékozló fiú ...
mert az Isten országában
senki sem lehet hazátlan,
csak legyünk jó munkatársak,
becsülve mit sorsunk ránk szab,
s azon keresztül munkáljuk
a jót s kerüljük a vályút,
engedetlenségünk bérét.

de ha mégis bármi vétség
miatt utunk lenne dőre .
gondoljunk a megtérőre
s a jó Atyánk bocsánatára,
ki a fiát mindig várja,
mert ki elveszett és halott,
íme, megvan, feltámadott.
S legyünk, ha elmúlt a bánat:
örömére a Gazdának.