1998. április 14., kedd

Polder Ilonkának

Egy régi anyák napi ünnepélyen

Nincsen Édesanyám,
mégse vagyok árva.
Úgy nézek Nénémre,
mint Édesanyámra.

Ő nevel, ő ápol,
ő viseli gondom -
ő feletteti el
az én árvaságom.

Nem adott gyermeket
neki a jó Isten,
mégse panaszolja,
hogy gyermeke nincsen.

Gyermeke én vagyok,
reám adja lelkét,
ó, bár annyi sok jót
meg is érdemelnék!

Ó, bár minden napnak
nyílna egy virága,
s ez a virág lenne
a gyermeki hála.

Üzenet egy messzi
temető sírjának:
pihentesd, nyugtasd meg
az édesanyámat.

Legyen álma könnyű
mert a szeretetben
mindent helyrepótol
a jóságos Isten.