Mit hozott az Angyal?

(Karácsonyi jelenet)

A lelkész:
Karácsony éje ím leszállt
legendás áhítattal,
lássuk most, jó testvéreim:
mit hozott az angyal?

1. Ne hozzon kardot, trombitát,
a háború rossz játék,
a békesség volna most már
az igazi ajándék.

2. Igen, de van még valami,
Jó angyal, ne feledd el,
A lelki nyugalom után
vágyik ma minden ember.

Hozz valami megnyugtatót
Az élet-küzdelembe,
valamit, ami rávehet
jóságos türelemre.

3. Aminek érintésére
a lélek megenyhüljön,
s a túlfeszített idegszál
hárfává szelídüljön.

S zenélje el jobbik valónk
Eszményét, igaz álmát,
S vetítse fakó egünkre
Új kezdet szivárványát…

4. Jó angyal, minden angyalok,
ő. Ha segíthetnétek
valamivel feloldani
a közönyt, hidegséget.

5. Az élet sok mindennel jár,
s tudva-tudatlan vétünk –
tiszta, ártatlan szíveink
mi adja vissza nekünk?

6. Be szép lehetne életünk,
mégis zavar a kétség –
egy csodalámpás kellene,
örök-égő reménység.

7. Hit és bizalom kellene,
ó, ebben nagy hiány van…
ha bíznánk rendületlenül
Istenben s a világban.

8. Jó angyal, taníts meg minket
buzgón imádkozni,
hogy láthassuk az életet
jóságban virágozni.

Annamária verse anyáknapján

Három testvér közül
én vagyok a nagyobb:
könyv és játék mellett
már takarítgatok.

S örülnek szüleim
a növő gyermeknek,
s boldogabban teszik,
amit értünk tesznek.
1980. május 9.

Felemás megoldás

Egyik ismerősöm nagyon leleményes
- hogy mit ki nem talál a dolgok rendjéhez!?

Agyon-dédelgetett, hetyke rokon-gyermek
házamhoz kerültél? No én megnevellek.
Így szólt ő magában, mikor nap-nap látta,
hogy sáros cipővel indul iskolába.
s nemcsak egynapi már, volt azon több réteg
- tanulmányozhatnák rajta a régészek,
hogy mikor s merre járt a dícső lábbeli,
az értő szem rajta szerre nyomát leli
ilyen-olyan utca, tér, mező, hegyoldal
sarának, porának - minőségi fokkal -

De nem geológus ám a szorgos bátya,
s az a cipő, mintha mindig új korára
emlékezne, tisztán, fényesen induljon
s gazdája is legyen frissebb minden úton ...

Meg is magyarázza a kis legénykének,
és a kis legényke hogyne értené meg,
csakhogy nem szoktatták őt szülei átkos
munkához s még hozzá cipőpucoláshoz...

S hiába jótanács, dorgálás, fegyelmi -
a követelésnek nem bír megfelelni
ám a bácsikája azért leleményes,
hogy csak elvezesse a dolgok rendjéhez.

Ki találja végül, mi lesz a megoldás -
s bosszankodás helyett már csupa mosolygás,
mert reggel az öcskös dörzsölheti szemét,
bizonyára senki nem látott ilyet még:
hisz a pár cipőnek egyike oly fényes,
tiszta s nem hasonlít már a másik félhez.,
amely ha nem lenne a sok szürke réteg,
nem titkolhatná el pírját szégyenének ..

Hát bizony az történt, hogy a bátya este
az egyik cipőcskét gondjaiba vette,
s jól megtakarítva, be is kente krémmel
s kifényesítette. S most már hogy venné fel
" úrfi" a cipőit ilyen felemásan,
s hogy nézne ki velük utcán, iskolában?...

El is pityeregné magát, de meglátja,
hogy kefék is, krém is ott van, mint barátja,
hogy segítsen azon, aki magán segít,
ha kezébe veszi a sáros lábbelit...

És mire megtisztul, fényt kap , mint a társa,
az öcskös úgy örvend, s felveszi, hogy lássa
együtt a cipőit szebbnek még mint újon,
s már nem is kell egyéb, hogy frissen induljon.

S törődik ezután majd az egész párral,
mi rá esik mindent készségesen vállal.

Eddig a történet, s beillik példának,
azok számára, kik tanulságra vágynak.
Isten is így szoktat munkatársaivá,
hogy a teremtésből mintha reánk bízná,
ami tökéletlen, hadd emeljük ahhoz,
amit szépnek s jónak szemünk elé halmoz ...

Ezért , ha valami hibás itt - úgy véled-
indítsd el útján a tökéletességnek,
hogy az isteninek legyen méltó párja
világod - a lelked s kezed úgy munkálja.
1980. február. 20.

Február végén

Süt a jó napocska,
vége lesz a télnek:
szánkó és korcsolya
pihenőre térhet.

Virágok díszlenek
hol csak hó és jég volt,
s virágnak, gyermeknek
ragyog majd az égbolt.

Olyan szép volt a tél,
s a tavasz be szép lesz!...
- Csak , szívem, jó legyél :
Méltó a sok széphez.
- 1980. február 20. -

Nagytata

Mátyás Gyöngyi verse

Nagytata nyugdíjas,
de sose ül tétlen,
nem áll meg a munka
dolgos két kezében.

Szívében sem hűl ki
a szeretet lángja-
s Nagymama emléke
vigyáz a családra.
1979.

Annamari és Réka

Annamária és Réka verse

Édesanyánk s két nagyanyánk
törődik velünk,
és nekünk nincs egyéb dolgunk,
csakhogy jók legyünk.

Igyekszünk is erre mindig,
mint jó testvérek,
s érezzük, hogy boldog monden,
s szép ez az élet.
- 1977.V.20. -

Egy fecske

"Egy fecske repült át a fák fölött,
egy fecske két fát összekötözött.
Látom a fecske fonalát, látom himbáló vonalát.
Krisztus, vigyázz a kis fecskére, óvd meg,
hogy repülje körül halkan a Földet."
(Gulyás Pál)


Egy fecske is csinálhat így tavaszt,
ha látó szívben békés dalt fakaszt.
Ha minden lélek szárnyat ölt,
s a jóban eggyé lesz a Föld.
Hajt és virul a szeretet világa,
s a fecske röptét óvja és megáldja.
- 1956 -