Kicsengetés és beharangozó

Béla-Botondnak, 2002. június 30-án

A család hetedik lelkésze indul…

Kicsengetés és beharangozó…
Csenget a múlt és felcseng a jövő.
Szólóvá érlelt sok csengettyűszó,
Száz toronyhang szimfóniába nő.

A pillanat késztet, hogy visszanézzél,
És háládat mély zsolozsmába fogd.
Amit kaptál fénylőbb az égi fénynél,
És azt kell már népedben megragyogd.

“Halljátok, Erdély harangoz a mélyben!”
Végvári int, s nem tétlen hallgatod.
S hol egészében virulhat az Éden,
Ott feltámadhat minden tetszhalott.

Mi minden vár!…S oly közelinek érzed…
Száz csengő küld, és hív száz harangszó.
S mert így indulsz, áldott lesz minden lépted,
S kicsengetésed beharangozó…Meleg szeretettel:
az örökifjú Nagyapa és az imáiban mindig veled járó Nagymama

C-moll dúrral vegyesen

C-moll kedvenc hangnemem,
ha vidám is ütemem,
felbúsong benne a lét,
mert tünékeny csodaszép.

Néha dúrrba megyek át,
ízlelem változatát,
s aztán visszahanyatlom
szívsajduló dallamon.

Magamban bandukolok-
dalról dalra gyúlt sorok-
s újra élem, míg lehet,
az illanó életet.

S ha elnémul zongorám,
elszállt dallamok nyomán
várja, visszatérek-e ...
húrok emlékezete.

Élni még életemet,
amely úgy elsietett,
mint fájón szép hangnemem
- C-moll dúrral vegyesen.
2002. május 2.

Verának

Teletoldó szülinapok
szép sora között,
megérkezett a tiéd is,
s hoz ötvenötöt!

Letagadhatnál belőle,
tízet, húszat is,
hiszen mindenre kész erőd
s kedved olyan friss.

Neved is oly határozott,
mint a der-die-das,
Veronika s Ilona közt
Vera az igaz.

Négy testvérnek legkisebbje
s védnöke gyanánt
derűs, nyugodt bölcsességed
sugarazod ránk.

Megértésed lefegyverez
sok indulatot,
s bizalommal közelítnek
kicsik és nagyok.

Tanítás rabszolgasága
nem illet soha -
- kőre is moha.-
Mert tudással ihletődik
eszes, ostoba:
közös eredmény öröme
Isten mosolya.

Nem tudok megállni

Nem tudok megállni -
mennem kell a sírig,
s no már még tovább is,
kikben lelkem izzik.

S tehetetlenségi
erőm lendülésbe
szárnyalja gyermekek
s unokák hű lépte.
2001.április 29.

Szól a harang, hear the feast-bell

Szól a harang: bim-bam,
öreg székely húzza,
Míg a kedves unokája
fagyos markát fújja.

Sorjáznak a házak
ünnepre készülten,
s kigyúl az a fényes csillag
a fekete égen…

Sok szeretetel - Segesvárról, 2000. december 1-én,
Nagy- és dédtatáék


See and hear the feast-bell
Rings it an old sekler
Whilst his dearest grandson blowing
warms his hands'gainst frost's danger.

Th'houses stay aligning
for long-waited Christmas…
So it has lights up on the too black sky
That star to redeem us.

With love - from Segesvár, advent 2000

Segesvárról, 2000 adventjén

Millennium árad,
tetőzi a század,
s kik még hisznek:
lángot visznek
vigíliájának.

Mit idáig hoztunk:
ébren tartja sorsunk,
s rangos időnk
igénye dönt:
építünk - nem rontunk.

Vigíliák népe! -
holnapok elébe
világít s hat gyertyáinknak
karácsonyos fénye.

S évezred és század
tetőz' s tovább árad:
sodra emel
s tettet nevel
Isten országának.

Adjon Isten szép-szép ünnepeket,
s ünnepek - ihlette békés mivesnapokat,
jóságban sugárzó boldog új esztendőt!

Az Ispán - kútnál

Eltűnt vajon?... - Nem! Ott van mindenütt,
ahol a Nap a szíveken át süt,
s ahol sok-sok volt Ispán-kúton át szól
millió dal a Világszabadságról...