Búcsú

Ha nem tudod, a végtelenben
a sok-sok csillag mért ragyog:
az éjszakában láss meg engem,
hogy utad felett ott vagyok.
Hová nem jut a napsugárból,
a csillagfény úgy kell oda,
s ezernyi csillag azért lángol,
hogy ne feledd a fényt soha...
Így megtudod a végtelenben
a sok-sok csillag mért ragyog -
az éjszakában látsz meg engem:
a fény s a lelked én vagyok.

Ha elkísérsz a Golgotáig,
még utad onnan messze visz,
s ki hozzád hű maradt odáig:
vigyél magaddal engem is.
Vigyél, hová a lelket várják
- a Föld, ha ez nincs, oly sivár -
a Hegyi-beszéd gyertyalángját
nem olthatja ki semmi már...
Hol ketten - hárman egybegyűlnek,
hadd lássanak meg engem is:
a porba testem elvegyülhet,
de lelkem s fényem messze visz...