Orbán Balázs sírjánál

Sok hajdani látogatást
viszonozni jöttünk.
Külön-külön kerestél fel,
s ím együtt köszöntünk.
Nagyapáink falvaiból –
s falvaiból elszórt
székely néped így ül veled
immár végtelen tort …
S amíg nyugszol hamvaidban
s takar Szejkéd földje,
él, mit írásban és képben
őrzöl mindörökre,
nem csak magadnak gyűjtve meg
zálogul a múltért,
hanem minden nemzedéknek
hogy küzdjön mint jussért.
Földből, szívből, anyanyelvből,
munkából, jobb létből,
fészket rakó s hazavágyó léptekből,
hogy érj föl
lélek- és világszabadság
szép magaslatára,
ahol Orbán Balázs, lelked
bennünk lel magára,
s tájainkat mély nyomával
járja, egyre járja,
s betér hozzánk, s viszonzásunk,
mint most, mindig várja,
s mindig jövünk újra s újra..
(De) sosem utoljára, sosem utoljára.