Unokája, Jakabházi Béla Botond keresztelte Félix Hunort a segesvári unitárius templomban. Az áldás után felolvasta az erre az alkalomra íródott versikét:Kikhez mindig közel vagyok,
Most is el nem maradhatok,
Veletek hű áldást kérve
Hunor-Félix életére.
Hunor – jössz az ős mondából,
Félix – Róma világából.
Boldog vadász, sose feledd:
Kitartásod célra vezet.
Az oly sokat mesélni tudó lépcsőkön a család:
A keresztelői ebéd a Villa Frankán volt.
Villa Franka – béke hegye,
nagy örömök tetőzete:
lakodalom, keresztelő,
múlt és jövő kedvét lelő.
Jöhet még ezután bármi,
innen lehet messze látni.
S mihez csak meleg szív ér el,
csak nő az emlékezéssel.
Mind’ben lelhetsz hívó többre,
csodaszarvasod ne lődd le!
De kövessed árkon-bokron,
hogy mindenhol lehess otthon!
Nézzünk le most Segesvárra,
családunk fővárosára!
Egybefog időt és tájat,
mint pásztor széledő nyájat.
S örvendj vénnek s báránykának.
Boldogok, kik messze látnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése