Csak jobbult életedben

Mély novemberi estben
Déva váránál jártam,
a régi hőst kerestem,
de sehol sem találtam.

s hogy visszatértem onnan,
hallom a harangszóban:
nem találhatsz meg engem,
csak jobbult életedben.

Üzenet

Ne ott keressetek engem,
hol enyészet s rom borong,
de ott, hol szent küzdelemben
új, dús lombot hajt a csonk.

Az életfa korhadt ágát
önnön súlya töri le,
míg mások a vihart állják
nőve épnek fölibe.

Ahol ősi gyökér táplál
s egészséges törzs lövell
a magasba, égbe már-már
s mégis hozzátok közel:

Ott, ott keressetek engem,
s magatokban is a fényt,
hol munkáltok békés rendben
Isten munkatársaként.

Te is életedben keresd
őt, kit sírhely nem jelöl –
Dávid Ferenc üzeni ezt
Déváról s Szejke felől.

Novemberi Szivárvány

Hol Déva vára fenn, zordan áll,
dalt vivő lelkünk most arra száll,
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván : szivárvány az emlékezet.

Por lett a zsarnok, por a bilincs,
s kit sírba küldtek, sírhelye sincs …
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván: szivárvány az emlékezet.

Hírt mondunk róla, meghalt a rab,
de szíve bennünk él és szabad!
s hajdani börtön romja felett –
glóriázván : szivárvány az emlékezet.

Erdélyi Golgota

Erdélyi Golgota:
zordon Déva vára,
hősi kornak árva,
égbe nőtt nyoma.
Messze vagy és mégis oly közel,
míg a néped némán átölel.
Erdélyi Golgota,
árva Golgota.

Isten, ki őrködöl
fénylő végtelenben,
szólj velünk e percben,
szólj sorsunk felől.
Hősi kornak égbenyúlt nyomán
gyúljon fény az árva Golgotán!
Erdélyi Golgota,
fénylő Golgota...

Számadás

Kiről a ballada rettenetes hírt ad,
Kőmíves Kelemen, számadásra hívlak!
Te tudod legjobban, hogy mi volt az ára
annak, hogy állhasson magas Déva-vára.
Hogy amit építesz, tartós legyen végre –
Romok között járva kérdezlek: - megérte?!

Ha most felelhetnél, tudom, elmondanád,
hogy sokan áldották a vár erős falát,
hogy megváltója volt sokak életének
egy asszony halála. Ebben egyetértek:
minden áldozatot követel a földön,
hogy szép, jó és igaz millió testet öltsön…

De mondd: áldozatod valóban megérte?
Bele kell épülnünk házba és kenyérbe…
Minden : testünk-lelkünk átlényegülése.
A mohó rög köves, tövises, útszéli,
Termővé varázsló erőidet kéri,
S a jó szántóvető magát beleadja,
Hogy legyen sok szájnak betevő falatja.
A bányászok teste elvegyül a méllyel,
Hogy te űrhajóddal csillagokig érj el...
Ó hány feltaláló vesztette el magát,
hogy benépesüljön csodákkal a világ.
Felfedezők sora vajon merre, hol van?
- Ott, hogy otthon lehess közelben - távolban…

Igen, egyetértek! De gondoltad vajon,
hogy ez az erős vár nem csupán oltalom,
de börtön is lehet, s nem óv, de olt éltet,
s szenvedés, kínhalál és kegyetlen végzet
kemény szorítása, s népek szabadságát
kiharcoló hősnek rabkeserve száll rád…

Kőmíves Kelemen, be más volt szándékod,
s hogy megcsúfoltatik téveteg a létjog!
Zsarnokság használja ártatlan vér ellen,
eszmék koporsója készül a művedben…
Falad torlasszá vált az igazság útján –
azért omlott össze zord időknek múltán.
- A börtön - hamvveder szétmált... s halott foglya
élő szabad lelkét osztja, egyre osztja,
hogy elnyomás helyett segítség lehessen,
s építsen eszményi világot a szellem.

Kőmíves Kelemen, ne is védd most magad,
s mesterséged végül jó lesz, ha kedvet ad,
hogy a számvetésben ocsúdó értelmed
sok tizenkettőnél többünkkel felelj meg,
s így minden tudásunk s vívmányaink által
a fejlő életnek épüljön alap s fal.
S kik békétlenségben kínoztunk s kínlódtunk:
csak jóra fordítsuk emberi mivoltunk,
hogy Déva várának romjai közt járván
feltűnjön a jövőt biztató szivárvány...

Megtanít egy rab

Déva vára várva vár, hogy megállj egy cellánál,
s hogy tudd magad szabadnak: megtanít egy rab.

Dávid Ferenc fogsága: szabadsága próbája,
Mert ki lelket fel nem ad: rabként is szabad.

A magasból tekints szét, s lásd, az élet azért szép,
hogy lehessél boldogabb: lélekben szabad.

Kell a lelki békesség, s nyugodtabb a Föld s az ég,
és ki jót vet, jót arat, s biztosan halad.

Déva vára várva vár, hogy megállj egy cellánál,
S folytasd rabja életét – az élő regét.

Dévavári zarándoklás

Megyünk a dévai várhoz!
Testvér, jöjj te is velünk!
Tanulj és tettben imádkozz –
Ez pajzsunk és fegyverünk,
s ez harcunk, s így győzhetünk.

Megyünk a dévai várhoz –
hősünkre emlékezünk...
Tanulj és tettben imádkozz,
hogy tőle példát vegyünk,
hogy hozzá méltók legyünk.